Hajnalodott, kis csapatunk egy tisztáson töltötte az éjszakát. A madarak halk csicsergéssel jelezték, hogy hajnalodik. A nap aranysárgára festette be az ég alját, a fűszálakon megcsillantak a harmatcseppek a szél pedig lágyan cirógatta egy hosszú ében fekete hajú lány arcát. Kagome lassan kinyitotta a szemeit. A gyönyörű napkelte ellenére érzett valami fura érzést, hogy ma nem lesz minden ilyen gyönyörű mint a reggel!! Abbahagyta a gondolkodást mert a többiek felébredtek.
- Jó reggelt mindenkinek!! – köszönt Kagome a többieknek.
- Jó reggelt neked is! – így a többiek.
- Na Kagome készítsd már a reggelit mindjárt éhen halok!!!! – kezdte a napot Inuyasha.
- Jól van, jól van nem halsz bele, ha tíz percet várnod kell.
- De igen képzeld,úgyhogy kapkodd magad mert mindjárt indulunk és te még mindig lustálkodsz!!!!
- Inuyasha!!! FEKSZIK!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Grrrrr….Kagome!!
- Remélem megtanultad, hogy ne légy türelmetlen!!!
Sok fekszikkel meg pofonnal telet el kis csapatunk reggele! Az útjuk közben Kagome megtorpant.
- Ékkövet érzek közeledni nagy sebbességgel!! – tájékoztatta a többieket.
- Akkor ez biztos a kis barátod lesz Kagome, az a bolhafészek Kouga. –mondta Inuyasha, miközben a kardjához kapott.
- Inuyasha ne merészeljetek harcolni!!!!!!!!!!!!!- Hordta le Kagome Inuyashát.
- Szia kedvesem!!! Mond hiányoztam??? – fogta meg Kagome kezét Kouga.
- Persze pont te hiányoztál!!
- Inuyasha!!!!!!....Igen Kouga jó látni téged .- kedveskedett Kagome.
- Sajnálom, de már mennem is kell mert épp vadászunk a társaimmal!!Akkor viszlát kedvesem!!
- Rendben! Szia Kouga!!
- Na de most már induljuk!!! – morogta Inuyasha.
Kis csapatunk tovább állt. Késő délután volt mikor egy elhagyatott kunyhót találtak és úgy döntöttek itt letáboroznak. Mindenki szorgoskodott és próbálta egy kicsit otthonosabbá tenni a kis kunyhót.
- Elmegyek tűzifáért!!! – mondta Kagome a többieknek.
Kagome épp visszafelé indult mikor megjelent Kikiyo.
- Milyen szorgos vagy, tűzifát gyűjtesz az estére !!Ha-ha!! – mondta Kikiyo.
- Mit akarsz tőlem???
- Ááá semmi különöset, csak a lelkedet!!Ha-ha!! Induljatok lélekrablóim!!!!
Ekkor Kagomét körbevették a lélekrablók és elkezdték kiszívni a lelkét Kagomének!
- Jaj, ne már nem tudok mozogni, és a nyilaim sincsenek itt!!! INUYASHA SEGÍTS!!!!

- Mi volt ez?? Ez Kagome hangja!!!KAGOMEEE!!!
Mindenki elindult Inuyasha után és már ott is voltak Kagoménél.
- Kikiyo?? Azonnal engedd el Kagomét!!!!!!!!!!!!! – ezzel Inuyasha megölte a lélekrablókat Kagome pedig a földre esett. Mindenki odarohant hozzá és megbizonyosodtaak róla, hogy még életben van.
- Nem értek sokat a lelke egy része nálam van!!Ha-ha!!
- Kikiyo add neki vissza a lelkét, de most!! - Kiabált Sango
- Rendben innentől már amúgy se én harcolok veletek, hanem valaki aki sokkal erősebb nálam!!!
Kagomébe visszatért a lélek .
- Innentől a tiéd Naraku!!!- ez volt az utolsó szava Kikiyonak majd eltűnt. Kagome fölállt és mindenki az eget nézte ahol gyülekeztek a sötét felhők és a mérges darazsak. A kis csapat felkészült a csatára. Tudták, hogy nagy csata lesz ezért lelkileg is felkészültek legalábbis megpróbáltak.
- Úgy látom a kis csapat felkészült az utolsó csatájukra. Ha-ha-ha.
- Nem lesz az olyan könnyű és legfeljebb neked lesz az utolsó csatád!! – vágott vissza Inuyasha.
- Ne bízd el magad a kis barátnőd, Kikiyo adott egy kis ajándékot. – azzal egy egy elég nagy darab ékkövet mutatott.
- Ez nem lehet!!!! – mindenki egyszerre mondta és értetlenül nézett.
- Azt mondta, hogy megkapom az ékkövet csak végezzek veletek.
- Na elég a szövegből , harcoljunk!! – mondta Inuyasha aki elsőnek eszmélt fel.
A csata elkezdődött!! Miroku a botjával harcolt ,mert nem tudta bevesse –e az örvényt a darazsak miatt. Sango is minden erejét beleadta a harcba . Sőt még Shipoo is próbált harcolni, csak ő a darazsakat próbálta pusztítani. A harc már egy órája folyt mikor Sangonak lankadt a figyelme és így Naraku súlyosan megsebezte.
- Sango neeeeeee!!! – kiáltott Kagome.
- Kagome ,Sangot bízd rám te segíts Inuyashának!! – mondta Miroku.
- Rendben!!!
A mérges darazsak ekkor Sangót vették célba. - Itt az idő!! – gondolta Miroku, majd Sango elé ugrott és elindította az örvényt.
- Miroku te ostoba!!!! – kiáltotta Inuyasha!! Ekkor Miroku is összeesett, de Inuyasha nem tudott odamenni Mirokuhoz mert Naraku útját állta.
- Nem, most nem mész oda az ostoba barátodhoz, mert most velem van dolgod!! – ekkor egy nagy csapást mért Inuyashára!!
- Ne, Inuyasha!!!!!!!!!!!!!!!- kiáltott
Kagome. Odarohant volna Inuyashához de NAraku megállította.
- Na na na!!!Nem szabad!!! – ellenkezett Naraku.
Kagomének már könnyes volt a szeme hisz már mindenki ájultan hever a földön.
- TE SZEMÉT!!!!!!!!!!!!!!!!! – kiáltott Kagome és egy nyílvesszőt lőtt ki Naraku felé.
- Ez nem segít!!! – Mondta Naraku és egy hirtelen csapással megfordította a nyílvesszőt, ami így Kagomét vette célba. De váratlan esemény történt Inuyasha a semmiből előtört és Kagome elé vetette magát így a nyíl őt találta el. Kagomét magával sodorva egy fának csapódtak. Naraku közeledet a két test felé. Ám mire odaért csak Inuyasha feküdt ott.
- Hol vagy te lány?? – kérdezte Naraku.
- Itt vagyok! – Naraku háta mögött ott állt Kagome lehajtott fejjel, arcából csak annyi látszódott, hogy potyognak a könnyei. De Kagome felemelte a fejét és kifeszített íjjal állat Narakuval szemben.
- Hát itt vagy. Elég bátor vagy ahhoz képest, hogy lány vagy. Mond, nem félsz??
- Nem!! Nem adom meg neked még azt az örömöt se, hogy úgy állok veled szembe, hogy félek. Bántottad a barátaimat és most már csak az érdekel, megöljelek. Nem érdekel ha most meg is halok de akkor is megöllek!!- ekkor Kagoméből már folytak a könnyek és kilőtte a nyilat. Tudta, hogy meghalhat, de ez most nem érdekelte.
- Ostoba halandó ezzel nem mész semmire!!!! – és egy hatalmas széllökéssel próbálta Naraku visszafordítani a nyilat, sikertelenül. A nyíl
áthatolt a szélen és súlyosan megsebezte Narakut. - Ez nem lehet,sikerült eltalálnia!! – ezzel a gondolattal Naraku kénytelen volt menekülni.
Kagome a földre rogyott. Végre sikerült eltalálnia!!
- Erre nincs idő!! – eszmélt fel Kagome.- Segíteni kell a többieknek.
- ’ Úgy látom Mirokuéknak gyorsan eltudom látni a sérülésüket’ – gondolta Kagome.- Kirara!! Vidd el Sangoékat a kunyhónkhoz aztán gyere vissza Inuyashaért és értem. Ezzel KIrara elrepült. Kagome elindult Inuyasha felé, de út közben össze esett.
- Azt hiszem megsérült a lábam mikor Inuyashával a fának csapódtunk, de erre most nincs idő Inuyashának súlyosabbak a sérülései mint az enyém. – Kagome nagy fájdalmai ellenére fölállt nem vette komolyan a sérüléseit pedig súlyosak voltak.
- Jaj Inuyasha nagyon sajnálom!! Elviszlek innen gyorsan és meggyógyítalak!Ígérem!!
Ekkor Kirara megérkezett és visszamentek a táborhelyre. Kagome azonnal lefektette a többieket és elment gyógyfüvekért, majd ellátta barátait, tüzet gyújtott és virrasztott egész éjjel a barátai fölött. Nem törődött magával csak azzal, hogy a többiek felépüljenek. Ez így ment 4 napig amikor Sango, Miroku, és Shippo felébredtek . A sebeik begyógyultak és egész jól érezték magukat.
- Mióta nem pihentél már Kagome?? – kérdezte Sango.
- Igen elég rosszul nézel ki! – csatlakozott Miroku.
- Értem ne aggódjatok jól vagyok!! – és egy erőltetett mosolyt varázsolt az arcára, pedig nagyon fáradt volt. Bement Inuyashának lecserélni a kötéseit és mikor bement meglepetésére Inuyasha felébred.
- Jól vagy Inuyasha???
- Igen köszönöm.
- Ne köszönd hisz miattam sérültél meg!! – ekkor Kagome már majd nem sírt.
- Jaj ne sírj nem a te hibád! – vigasztalta Inuyasha. És sikerült is egy kicsit megnyugtatnia Kagomét. A következő napokban mindenki felépült, bár Inuyashának még cserélni kellet a kötéseit 3 nap alatt sokat javult az állapota. -’ Jajj Kikiyo miért forgultál ellenem, miért??? Miért nem hiszed el, hogy nem árultalak el. – Inuyasha így gondolkodott és ez meg is látszott rajta. Kagome nagyon aggódott érte, de mikor Inuyashát próbálta vigasztalni ő durván viselkedett vele ami fájt Kagomének. Kagome már egy hete nem aludt és a lábán lévő seb újra kínozni kezdte Kagomét mivel Kagome nem törődött magával.
- Kagome jól vagy?? – kérdezte Miroku. – Már egy hete nem aludtál és ,ahogy látom még sántítasz is!!
- Persze Miroku minden a legnagyobb……- ám ekkor Kagome elájult. Miroku gyorsan felkapta és bevitte a kunyhóba.
- Miroku, mi történt Kagomével?? – kérdezte mindenki egyszerre.
- Úr isten, KAGOME!!! – rohant oda Inuyasha.
Letették Kagomét és közben Miroku mindent elmondott.
- A fáradság nem minden. – mondta Inuyasha. – nézzétek a lábát - Majd észrevették A Kagome lábán lévő sebet. Gyorsan ellátták majd Inuyashát egyedül hagyták Kagomével.
- ’ Kagome azért van ilyen állapotban mert velünk törődött és magára már nem maradt ideje és én olyan durván bántam vele mikor vigasztalni próbált miért csak magammal törődtem én hülye.
- Jaj, Kagome te butus miért nem törődtél magaddal is?? – ekkor Inuyasha magához szorította Kagomét.
- Inu…Inuyasha ne szoríts ennyire kérlek.
- Kagome??? De jó, hogy felébredtél nagyon örülök!!! És sajnálom, hogy úgy bántam veled!!! De, hogy képzelted , hogy magaddal nem törődsz ???
- De nektek súlyosabbak voltak a sérüléseitek.
- Jó, jó , de ígérd meg, hogy ilyet legközelebb nem teszel!!
- Rendben! És egyáltalán nem haragszom! Rád nem tudnék!!
- Köszönöm Kagome!!
Kagome még 1 hétig pihent, majd útnak indultak.
- Tényleg!! Mi lett Narakuval?? – Kérdezte Sango.
- Hát eltaláltam a nyilammal ami úgy látszik túl erős volt neki ,megsebesült aztán nem elmenekült. – mondta KAgome.
- Tehát akkor folytatjuk utunkat, hogy legyőzzük Narakut. –mondta Miroku.
- ’ Bárcsak tudnám, hogy Kikiyo miért nem tudja még mindig megérteni, hogy én nem árultam el.- gondolkodott Inuyasha. KAgome észrevette , hogy Inuyasha Egy kicsit lehangolt így odament és belékarolt.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy mindig Inuyasha.
- Ez természetes. Hisz te is mindig mellettem állsz. – Inuyasha most már nem gondolt tovább Kikiyora csak ment tovább a többiekkel, és már most próbált felkészülni a következő csatára.