8.fejezet: Kaguya karmaiban Kouga érezte, amint elöntik a nyálkás csápok a testét, ahogy az izmos, kegyetlen karok körülcsavarják mindenét, levegőért „sikítozó” szájába pedig a förtelmes bűz hulláma hatolt. Szinte érezte a húsába hatoló csipkés agyarakat, de... Virágszirom hullott a vállára. Amint felkapta a fejét, furcsa derengést érzett, látóterét pedig elöntötték egy fáról lehulló szirmok, mik isteni, lilás fény fátyolában ringtak. Körülnézett. Már nem Naraku kastélyában volt. Egy másik helyen...Ám ez nem volt fenyegető. Gyönyörű tér bontakozott ki előtte a rózsaszínes hóesés mögül egy tóval. Megpillantotta Ayamét. A vízben feküdt. Lágy hullámok simogatták testét, mi csendesen ringott a selymes hullámok közt. Érte nyúlt volna, ám szemei máson akadtak meg. Egy nőt látott meg. Lila kimonót viselt, ében haja szinte a földig ért, fejének két oldalán furcsa, lila, csipkézett díszt viselt. Kouga közelebb lépett az alakhoz. A nő egy tükör előtt állt. A fiú egyre közeledett az ismeretlen alakhoz. Újabb lépéseinél vált számára láthatóvá a tény, hogy a nő nem a tükör előtt állt, hanem magában a tükörben.Kouga hátra pillantott. Nem volt itt senki. A lila ruhás alak nem visszatükröződés volt. A fiú tudta, a nő megmentette őt és Ayamét, de bizalmatlan hangon mordult az idegen felé: -Ki vagy? -A nevem Kaguya. Miért ilyen a hangod? Lehetnél kedvesebb is, ha nem teleportállak ide titeket elevenen felfaltak volna titeket azok a szörnyek. -Köszönöm. De ura voltam a helyzetnek. -Azt láttam...-mosolygott-De azért mégis besegítettem. Semmit sem bízok a véletlenre. -Mit akarsz? Nem hinném, hogy csak azért mentettél meg minket, hogy meglegyen a napi jócselekedeted. Nem hinném, hogy az őranngyalom vagy. -Nem vagyok angyal... -De ember se, akkor... -Nyugodj meg, nem vagyok démon. Tennyo vagyok. -Tennyo? -Igen. Én vagyok Kaguya, a mennyek királynője. -Tennyo, mi a szándékod? -A lányt a szent ékkő egy darabja tartja életben. Ha kiveszik belőle, meghal és ez sajnos elég valószínű. Gonosz démonok szomjaznak az ékkő hatalmára, ilyen csábító céltábla nem maradna sokáig érintetlenül. Nekem meg van a hatalmam ahhoz hogy teljesen visszaadjam életét. Kouga Ayaméra nézett. Mintha aludt volna a lány. Kaguya elmosolygott, ujjait kinyújtotta, miközben haja szétterülve meglobogott. A tükörből lilás fényvihar tört elő, mi eltalálta a lányt.Kouga majdnem felüvöltött, de a szavak visszafolytak a szájába. A fényes, ide-oda cikázó karok visszavonaglottak a tükörbe. Ayame hirtelen hatalmas levegőt vett, miközben szemhéjai eltaszítoták egymást. Kouga oda futott hozzá és átölelte, melengetve karjaival a borzongó Ayamét, ki pír arccal a fiúra meredt. Kaguya elmosolygott: -De semmi sincs ingyen... -Mi?-kérdezte a fiú. -Segítened kell nekem. Ez csupán hatalmam töredéke, mi csak teliholdkor teljesedik ki. Egy gonosz szerzetes bezárt ebbe a tükörbe. Mély álmomból a szent ékkő egy darabja ébresztett fel, mi valahol ide fúródott bele. Az ékkő közelsége miatt felébredtem, hatalmam egy apró része visszatért, de én magam nem tudok kijutni ebből a börtönből.Ha újra szabad lehetnék, vissza kapnám teljes hatalmam és nyomomban békesség teremne. Olyan eszméletlenül óriási erő lapul meg ujjaim közt, mivel az olyan általad hatalmasnak tartott szellemekkel is végezhetnék, mint Naraku. -Meg tudod ölni Narakut? -Ha kiszabadulásom után visszakapnám a talárom, könnyedén. -Mit kell tennem? -Öt dolgod kell összegyűjtened és beledobnod a Fuji öt tavána.A sárkány ékszerét a Yamanaka tóba, az ékszerekkel feldíszített Hourai ágat a Shouji tóba, a tűzpatkány kimonó-ját a Motosu tóba, a Fecske Cowrie kagylót a Sai tóba és a totot a Kawaguchi tóba. Ha sikerrel jársz kiszabadulok. -Megteszem.-hajtott fejet Kouga, majd felemelte Ayamét és elindult hátat fordítva a nőnek. Mintha szél kezdett volna el süvíteni a csillogó tükörben, Kaguya hosszú, ében haja lengeni kezdett és úgy terült szét, mint ezerfele nyúló kéz, miközben felvillanó szemeire sötét árny borult, amint ragyogni kezdtek. A tennyo ajkai mögül a szó kimérten süvített ki. -Hazudsz... Kouga megállt. Nem nézett hátra Ayaméval. Néhány másodpercig állt, majd újra elindult, azúttal gyorsabban. Hallotta, ahogy Kaguya sziszeg: -Hazudsz...Büszke vagy ahhoz, hogy rám bízd Naraku kiiktatását. Lemészárolta a falkád ezért bosszút akarsz állni. Hálás vagy, amiért feltámasztottam a lányt, de sose térnél vissza és nem szíbídítanál ki. Ugye?-kezdett el teste körül gonosz, lilás aura fényleni. Kouga futásnak eredt. Kaguya szemie izzottak, erejének hulláma miatt szétterülő haja elborította szinte az egész tükröt, miből fényes csápok robbantak elő. A farkasfiú látta, ahogy körülötte szántják fel a földet az izzó karok. Nem állt meg. Ide-oda cikázott az őt szorongató Ayamével, miközben teste körül marták a földet a fenyegető fények. Kaguya hangja hideg volt, szeme dühtől torz és ráncos: -Nem menekültök. Feltámasztottam a lányt!!! Úgy tűnt, el tudnak menekülni, de...Az egyik fénycsóva eltalálta Kougát. A fiú a földre esett. Remegő kezei Ayame fele tapogattak, de a lány már nem volt mellette. Vicsorogva a tükör fele nézett. Ayamét máris gyökerek hálózták be, mindenét elborítva. A szorító tenger mögül csak a fejét pillantotta meg. A lány remegő szemeiben tükröződött a fiú, ketten pedig Kaguya fenyegető pupillájában látszottak. A fiú ordítozva elrugaszkodott a földtől a lány fele, de egy fénycsóva elsüvített az arca előtt. A fiú érezte magán a vér melegét, amint lassan folyik le az állára, majd a bundája alá hatol. Kaguya csalódott arcot vágott: -Próbáltam kedves lenni...De te mindent elrontottál. Megmentettelek Narakutól. Megmentettem a lányt. És mi a hála? Itt hagytál volna... -Mit csinálsz? -Nem engedem, hogy elmenjen a lány, amíg nem teszed meg, amit mondtam. Öt apró tárgy, öt tó...És végre szabad leszek. A következő teliholdig lesz időd, tehát holnap estig...-mosolygott. -Holnap... -...is telihold lesz. Én vagyok Kaguya, a mennyek királynője és az örök éjszaka ura... -Miért? -Vártam ezt a kérdést...Miért pont egy nyomorult, rühes farkassal végeztetem ezt a munkát? Mert akár teljesíted kérésemet, akár nem, én nyerek. -Hogy? -Ha beledobod a Fuji öt tavába az öt dolgot kiszabadulok a saját testemmel. Viszont ha nem, a következő teliholdkor, mikor a legfényesebben ragyog és legközelebb van a földhöz, kénytelen leszek Ayame testébe bújni és úgy kijutni ebből a börtönből. -Miért ő? -Nem emlékszel? Éjszaka volt, még szivárvány is látszott, és te a hold, az én holdam fényénél megígérted neki, hogy az asszonyod lesz. A holdnak is tettél ezzel egy ígéretet Kouga, a holdnak, tehát nekem. Valóban az asszonyod lesz Kouga és vele együtt én is, ha már az ő testébe kell belebújnom. -A hold...Ez a kapcsolat... -Köztem és a lány közt? Igen, okos kis ordas vagy te. -Ígérd meg, ha teljesítem azt, amit kértél, elengeded és nem bántod. Kaguya peckesen rámeredt a fiúra, ajkain parány mosoly ragyogot. Kouga folytatta: -Nem akarsz ugyebár egy bolhás farkas testében élni. A saját, szép testeddel együtt akarsz kiszabadulni. Ayame a háttérben felmordult: -KOUGA! Én, bolhás, csak szabaduljak ki! A fiú nem figyelt Ayame rikácsolására. Csak a nőt nézte. Kaguya tekintetében volt valami kegyetlenség, valami kiszámíthatatlan rosszindulat, higgadt, megalkuvó mosolya mögül a szavak furcsán tekeregtek ki. Volt bennük valami nyugtalanító hidegség: -Ígérem. -Rendben. Megteszem, amit kérsz, csak ne bántsd. -Ne pazarold az idődet. Gyors vagy, hát legyél még gyorsabb, tudván, hogy lábaid függenek ettől a testtől. Kouga izzadt. Ez a nő ebben a percben még Narakunál is gonoszabbnak tűnt. Higgadtan beszélt, még akkor is, mikor feldühödött. A fiúban megfogalmazódott a gondolat, hogy lehet, hogy Kaguya nem is igazi tennyo és a szörnyű felismerés, hogy cseverből vederbe esett. A nő nem azért mentette meg Ayamét, mert megszánta volna. Nem...Mert a teste kellett neki. Kouga a lányra pillantott és bólintott. Kaguya szemei felvillantak...