Mikor minden kiderül (3. rész)

Megdöbbentem.
- Keh! Mennyél innen ha nem akarsz semmit és ne nézz így ránk, mert felaprítalak a karmommal. - mondta nekem lazán a hanyou.
Olyan szomorú lettem, mint még soha. Megfordultam és elindultam.
- Bocsássatok meg, de ha nem emlékeztek semmire, akkor nem fogom elmondani, mert nem lehet. - mondtam szomorúan, megfordultam, mosolyt eröltetve az arcomra, de egy pár könnycsepp azért elhagyta a szememet. - Remélem boldogok lesztek és azért valami eszetekbe jut rólam. - mondtam, majd mentem volna tovább, mikor megjelentek Sangoék is és Inuyasháékhoz mentek. - Mindent köszönök, barátaim. - Tovább indultam volna, de meghakllottam 2 nevet a beszélgetőktők: Michoyi és Chikyo. Hátrafordultam, majd szomorú és egyben vidám arcokkal találtam magam szemben.
- Azt hitted, hogy elmehetsz csak úgy szó nélkül? - lépett oda Sango és Shippo.
- Egyet elfelejtett ezekszerint megemlíteni Michoyi neked. - kezdte Miroku.
- Ha kimondod azt a szót, amit mindig könnyejtés során mondasz és szívből jön, akkor visszakapjuk az emlékeinket rólad. - mondta Kagome.
- Úgyhogy ne mennyél el! - mondta Inuyasha.
- Miauuu! - így Kirara, majd egyszerre a "nyakamba ugrottak" és megöleltek.
Most könnyek ezrei hagyták el a szememet. annyira boldog voltam, hogy a sírástól nem bírtam megállni és térdre rogytunk.
- Döntöttem... - kezdtem halkan - itt akarok maradni velek. Ö...Örök...ÖRÖKRE! - mondtam ki nagy nehezen, de nem történt semmi.
Felálltunk és mindenki boldogan, meghatottan nézett rám, majd megint kilépett belőlem Michoyi, de most érdekes módon nem dermetem le. Tudtam mozogni és beszélni is.
- Michoyi. Végre beszélhetünk. - kezdtem. - Most akkor én itt maradok örökre és nem mehetek vissza? Soha többet? - kérdeztem. - Ne! Ne válaszolj! Jó itt nekem! Barátok közt vagyok, akik lassan már a családom. - mondtam.
- Ami azt illeti... meg tudlak tanítani egy olyan varázslatla, amivel tudsz a dimenziódba menni...De a családodnak majd segítenie kell a többi átmenethez, így hogy higgyenek neked, az erőd ott is megmarad, csak a külsőd nem, de át tudsz majd változni az én és a saját itteni alakodba is. - mondta mosolyogva Michoyi.
- Ez komoly? Tényleg? - kérdeztem és egy bólintás volt a válasz. - Jajj köszönöm! - kiáltottam és a nyakába ugrottam és megöleltem.
- Öhm! Tudom, hogy örülsz, de így hátra fogunk esni. - mondta Michoyi.
- Hopsz! Bocsánat. - mondtam és elengedtem. - Mennyi ideig kell tanulni azt a varázslatot?
- Hát úgy körülbelül 1 hét, de mivel teljes erejű miko vagy remélhetőleg csak 2 nap.
Nagyon boldog voltam. Annyira örültem, hogy végre hazatérhetek, de ekkor eszembe jutott Áron és kicsit elszomorodtam.
- Michoyi? És megkérhetlek valamire? - kérdeztem és megint egy bólintás volt a válasz. - Megtennéd azt, hogy Áron elfelejtené, hogy jártunk és én is? - erre mindenki döbbenten nézett rám.
- Miért akarod ezt? - kérdezte Kagome.
- Nem szereted? - kérdezte Inuyasha.
- De...Csak tudjátok, ha visszatérek az én időmbe, akkor nem tudok már majd vele találkozni annyit és neki is hiányoznék és nekem is hiányozna. És mivel elfelejtené ezt az egészet és nem mondhatom el, azt hinné, hogy mással lógok. - mondtam, mire még mindig értetlenül néztek. Nagyot sóhajtottam - Vagyis magyarul azt hinné, hogy megcsalom vagy már nem szeretem és nem akarok vele lenni. Akkro majd hogy magyarázom meg, hogy nem?
- Értünk. - mondta Inuyasha, Kagome, Sango és a többiek kivéve Michoyit.
- Nem értem, akkor se, hogy ezt miért akarod. Legalább mikor visszamész, akkor lehetnél vele. - mondta.
- Ja. Egy hónapban hazamegyek 1-2ször... - mondtam, mire csodálkozó arcokat láttam most.
- Olyan sokáig akarsz maradni? - kérdezte mindenki ekkor eszükbe jutott az ígéretem: "Döntöttem... - kezdtem halkan - itt akarok maradni velek. Ö...Örök...ÖRÖKRE! - mondtam ki nagy nehezen..."
- De miért akarod felhagyni a családod értünk? - kérdezte Miroku.
- Mert én veletek akarok maradni. Én titeket akarlak a családomnak. Csak azért mennék haza, hogy őket lássam. De itt így is mindenem meglenne. Bármit előtudok hívni a tőrömmel emlékeztek? - mondtam ki nehezen ezeket a mondtatokat.
- De... de... De neked nem is itt van a rendes idősíkod. - kezdte Shippo és Kagome ránézett.
- Akkor én is mennyek el Shippo-chan? - érdezte szomorúan, mire a többiek mind ölelgetni kezdték és Shippot szidták közbe.
- Hogy lehetsz ilyen Shippo!
- Ne mondj ilyeneket!
- Olyan ostoba vagy kis vakarcs! - mondta Inuyasha és ráhúzott Shippora, majd megfordult. - Kagome, te itt maradsz, ameddig az ékkő össze nem gyűlt és utánna is látogatsz minket. - mutatott Kagomére. - Chikyo, te addig maradsz ameddig akarsz és velünk tartasz. - mutatott rám. - Michoyi, te meg mennyél vissza Chikyoban. - mondta és erre mindenki ránézett értetlenül. Michoyi elmosolyodott majd azt mondta.
- Visszatérek...persze csak azután, hogy megtanítottam neki a varázslatot.

Írjál a vélemények a fanfictionokba ha folytassam