Egy újabb csata 2 - első fejezet: Baj
Nyuszika 2006.09.17. 12:03
Nah, itt a második része...
Kis csapatunk most egy folyó mellet haladt el, a levegő friss volt nem lehetett érezni bajt a levegőben, a környék nyugis volt. Kagome és Sango arra kérték a fiúkat hagy fürödjenek egy kicsit.A fiúk nem tudtak ellenállni a két lány csillogó szemeinek és beleegyeztek. A lányok egy távolabbi helyre mentek ahol a fiúk nem látták őket de azért még visszakiabáltak:
- Ne próbáljatok leskelődni mert baj lesz. – majd elmentek.
- Na én megyek sétálok egy kicsit. – mondta Miroku és már el is indult volna a lányok után mikor Inuyasha megszólalt.:
- Nem vesztesz sokat minek mész utánnuk ráadásul megmondták, hogy baj lesz, maradj veszteg. De ahogy Miroku visszaült a helyére megjöttek a lányok.
- Mindent hallottunk! – kezdték kórusban. Majd egyszerre egy feksziket és egy nagy csattanás hallatszott.A fiúk a földön. Már épp visszaakartak szólni de mielőtt megtehették volna Sango leintette őket:
- Csend!! Kardok csattogását hallom! Figyeljétek! – Sangonak igaza volt.
- Én is hallom !!! Nem hiszem, hogy túl messze van menjünk nézzük meg!!! - Ajánlotta Kagome. Elindultak a hang felé.
- Még, hogy szerinted nincs messze!!! – morgott Inuyasha.
- Jaj Inuyasha, ha én kibírom te is, pedig te fél szellem vagy!! – válaszolta higgadttan mégis egy kicsit gúnyosan Kagome. Végre megérkeztek a csata helyére! Egy hosszú, sötétbarna hajú lány csatázott egy hatalmas démonnal. A lány harci öltözetben volt rövid nadrágban ami tapadós volt a felsője nem ért le teljesen a nadrágjához és fekete zöld színű volt ahogyan a nadrágja is!! Inuyasha úgy látta jobb lenne besegíteni de mikor nekirontott volna a démonnak a lány valami furcsa fénygömböt lökött felé amitől Inuyasha visszarepül a többiekhez.
- Ne avatkozz bele!!! Ez az én ügyem!! – a lány csak ennyit fűzött hozzá majd folytatta a harcot. Inuyasháéknak elakadt a lélegzetük , vajon honnan lehet ennek a tehetetlennek tűnő lánynak ekkora ereje , majd figyelték a harcot. Nem szerették volna feldühíteni a titokzatos lányt. A lánynak volt két kardja is hatalmas ereje mellett . Nagyon ügyesen forgatta a kardokat a kezében, mintha azok a kezébe lennének teremtve. A démon alig tudott támadni, ám de volt egy pillanat mikor a lány nem figyelt és a démon telibe találta és vagy 20 métert repült. Kagome már rohant volna segíteni neki, de Inuyasha visszatartotta.:
- Na de Inuyasha!!
- Ne menj!! Hallottad mit mondott!!
- De…!!
- Nincs de! Nézz oda!!
Ekkor KAgome észrevette, hogy a harcos kedélyű lány már talpon volt. Valamit furcsállt KAgome a lány a földet nézte a két kardot egymásra illesztette és valamit, mintha mondott volna közben .
- Mi az kislány tán imádkozol az életedért?? – gúnyolódott a démon. – Én nem ismerem a kegyelem szót!! Ha ha ha!!
- Nagyon tévedsz!!! – mondta a lány. Ekkor már hangosan mondott valamit: - És pusztuljon ki nem érdemli az életet!!!!!!! – majd a kardokat fény ölelte körül és lüktetni kezdett.
- Mit akarsz ezzel kis lány??
- Majd meglátod!!! – ekkor kis vigyor látszódott az arcán. A következő pillanatban hatalmas fénycsóva keletkezett és a lány a démon felé irányította. A démon nem tudott félreugrani ezért telibe találta és porrá égett.
- Sikerült!!! – mondta a lány és összeesett. Kis csapatunk rögtön odafutott.
- Nem komoly de ez a seb elég csúnya! Félek nincs nálam ehhez való gyógyszer.
- Nem gond elküldöm Kirarát Kaede anyóért. – mondta Sango.
- Addig is majd és kezelésbe veszem ezt a fiatal hölgyet!!! – vigyorgott Miroku.
- Ne is álmodj róla!! és egy hatalmas pofont kapott a fejére Sangotól.
- NA jó és szomorú arcot vágott.
- Kagome mi van a titokzatos harcosunkkal?? – kérdezte Inuyasha.
- Már bekötöttem a sebét, de a gyógyszer nélkül nem fog meggyógyulni. Ebben a pillanatban meghozta Kirar Kaede anyót. Kagome elmesélt mindent az anyónak, majd együtt ellátták a lány sérülését.
- Kaede anyó, nem tud valamit erről a lányról??- kérdezte Sango.
- Mintha emlékeztetne valakire! A monda szerint 100 évenként születik egy gyermek aki hiába hallandó az ereje akár a leghatalmasabb démoné. Ezekről a gyermekekről nagyon kevesen tudnak és ez addig jó még nem is derül ki, ha egy gonosz démon erre rájönne biztos megpróbálná elvenni tőle az erejét lehet, hogy szinte mindenkit eltudna intézni , de , ha például Naraku erre rájön akkor vele szembe egyedül már nincs sok esélye. Szerintem ezt még ő maga se sejti , hogy mekkora veszélyben lehet, ha egy gonosz démon erre rájön, tehát ne mondjátok el neki amit most mondok nem hiszem, hogy ő ezt mind tudja és nem akarjuk felzaklatni. – alig, hogy befejezte a történetet a lány ébredezni kezdett.
- Hát felébredtél? Azt hittem csak holnap fogsz felébredni. – fordult oda a lányhoz Kagome.
- Szívós vagyok egy kis sérülés még nem üt ki. De gondolom ti voltatok akik ellátták a sebeimet! Köszönöm!!
- Ó igazán nincs mit, de a neved elárulod nekünk?? – nézett rá kérdően Kagome.
- A nevem Ayaren. Ti kik vagytok??
- Az én nevem Kagome , ő itt Inuyasha, Sango , Miroku és Kirara. A csapathoz tartozik még Shippo a rókadémon, de ő most Kaede anyónál van. Ja igen és ő itt Kaede anyó aki nélkül nem sikerült volna téged rendbe hozni.
- Nagyon köszönöm, de most már megyek!!
- Nem még maradsz! – szólt Inuyasha és elállta az útját.
- Na de, hogy képzeled?? – háborgott Ayaren.
- Szeretném tudni, honnan vannak a kardjaid!
- Hát ezek még a falumból valók. A családommal együtt egy kis faluban éltünk és az egyik nap megtámadott egy szellem. A falu férfii nem tudtak mit tenni a szellem ellen, túl erős volt. Egyszer csak a mi házunkat vette célba a szüleim gyorsan kitereltek a házból , hogy meneküljek , de ők lemaradtak és ….- itt lehajtotta a fejét és így folytatta – rájuk omlott a ház. Én gyorsan odarohantam és elkezdtem keresni őket a romok alatt csak az apámat találtam meg akinek utolsó szavai ezek voltak. ’ Fogd azt a két kardot’ és két kardra mutatott amit a házunkba lévő szentély őrzött és amit én soha nem foghattam meg. ’ ha a kardokat fehér fény öleli körül mikor megfogod az azt jelenti, hogy nagy erőd van és a kard téged választott. Ha így lesz kiderül te vagy e a Sors Gyermeke akinek a feladata a gonosz elpusztítása. Fogd és menekülj !! Majd meghalt. Nem tudtam mit csinálni sírtam és fölvettem a két kardot amik fehér színűek lettek egy pillanatra.. Már biztos voltam benne apám igazat mondott. Majd el kellet menekülnöm hisz egymagamba nem tudtam volna legyőzni a szellemet. Röviden ennyi a történet.
- És utána hol nevelkedtél tovább? – érdeklődött Miroku.
- Egy másik kicsiny faluba fogadtak be, ahol nekiálltam a karddal a harc gyakorlásának. Mindezt 10 éves koromban.
- Szomorú történet. – mondta Sango.
- Figyelj nem akarsz velünk tartani?? – kérdezte Kagome.
- Hát én…
A gondolataiban elmerült Inuyasha csak most reagált a feltett kérdésre.
- Szó sincs róla!! Mindenki járja a maga útját.
- Na de Inuyasha!! Kérlek!!
Inuyasha Kagome könyörgő szemeinek nem tudott ellenállni és végül beleegyezett.
- De csak , ha tényleg nem baj. – mondta Ayaren.
- De hogy is ha INuyasha beleegyezik nincs gond.
Kis csapatunk útra kelt és nap mint nap egyre többet tudtak meg Ayarenről és egész jól összebarátkoztak. Mikor egy erdőn haladtak át összetalálkoztak Shessoumaruval.
- Ni csak öcsikém összeszedtél még egy gyenge halandót??
- Fogd be….- morgott Inu.
- Igen fogd be. – ezt már Ayren mondta. Mindenki meglepődött mikoör meghallották Ayarent.
- Ni csak de nagy a szád te szánalmas halandó menj vissza inkább a családodhoz és bújj el az ágyad alá az való neked.
- Na ebből elég. – majd nekiakart rontani Shessnek.
- Hagyd majd én. – állt elé INuyasha.
- Te most maradj ki ebből és ti is.- majd Ayaren mindenkire valami áttörhetetlen kötelet varászolt, egyetlen csapással.
- Na most megkapod. – majd Shessnek rontott.
A szellem el tudott ugrani a támadás elől de nagyon meglepődött milyen hatalmas ereje van a lánynak. A csata így folytatódott tovább, Inuék nem tudtak szabadulni így csak nézni tudták a csatát.
Egyszer csak Ayaren a földre került és Shess a torkához szegezte a kardját.
- Na most mi lesz kis lány??
- Hogy mi ezt figyeld!! – majd egy mozdulattal kiugrott a kard alól és egy támadást indított ami megsebezte Shess mindenkinek elállt a lélegzete , de legfőbbképpen Shess. ’ Ez , hogy lehet hatalmas erő egy kis halandó lányban???’ . Ezeket gondolta majd eltűnt.
- Elmenekült a szemét .
Ayaren levette barátairól a kötelet és bocsánatot kért:
- Sajnálom, de ismertek milyen a természetem.
- Igen tudjuk és nincs baj. – mondta Sango.
- Hogy nincs baj??.- morgott Inuyasha – ez az én csatám lett volna és te elloptad előlem a lehetőséget, hogy megöljem a bátyám.
- Inuyasha nyugodj le!!
- Te csak ne parancsolgass Kagome!!!
- Inuyash!! Fekszik!!!!!! Na lenyugodtál??
- Igen nagyon köszönöm Kagome.-morogta.
- A bátyád ?? De akkor mé akarod megölni??
Kagomeék mindent elmondtak Inuyasha és bátyja közti kapcsolatról, majd tovább álltak.
|