V. fejezet.
2 hónappal később már nyári szünet volt. Kouta és Rheia épp a gyakorlásból mennek haza. -Szóval akkor mos kb. 2 hónapig, itt leszel?-
-Aha, de eddig is itt voltam csak délelőtt nem.-
-Tudom, de most legalább többet tudunk gyakorolni és beszélgetni. Nem?-
-De.- mosolygott el a lány ekkor a fiú meglátott egy gyönyörű szép virágot a folyóban lévő kis ,,szigeten”(inkább csak földkiemelkedés). Azonnal odaugrott, és leszakította virágot, és visszament Rheiahoz.
-Tessék ez a tied. - nyújtotta át a virágot.
-Köszönöm. Nagyon szép.-
-De nem olyan szép, mint te.- majd megsimogatta a lány arcát és végül megcsókolta, Rheia sem ellenkezett, ellenkezőleg karjait Kouta nyaka köré fonta, és még ez ment egy ideig majd Rheia megszakította a csókot.
-Ideje haza mennünk-mondta majd ismét megcsókolta a fiút.
-Oké.- majd kézen fogva hazakísérte Rheiat majd ő is hazatért.

-Szia kicsim. - mondta Kagome mikor, meglátta lányát, aki abban a pillanatban lépett.
-Szia. … Apa?- kérdezte, mikor nem érezte a szagát.
-Elment Sesshomaruval egy faluba. Szegényeket megtámadta egy démon. - mondta Kagome miközben hozott egy ki ennivalót lányának, aki már az asztalnál ült, de ebben a pillanatban felugrott.
-Én is oda megyek melyikben vannak?-
-Nem messze innen, de mostanra már biztos végeztek, és mindjárt haza érnek.-
-Megjöttem.- ekkor lépett be az ajtón Inuyasha.
-Szia - mondta Kagome majd egy gyors csókot, nyomot kedvese arcára.
-Szia, hogy ment a gyakorlás?- kérdezte lányától, aki már evett.
-Jól.-
-Ez milyen virág?- kérdezte Inuyasha
-Nem tudom de szép nem?-
-Az, hol szedted?- kérdezte a lányát.
-Nem szedtem, kaptam-, mondta kissé elpirulva.
-oh... és kitől, ha szabad megtudnom? - kérdzte apja
-Koutatól.- mondta de ezt már csak a konyhába menet.- és ha most megbocsátatok, én megyek aludni. Jó éjt.- majd anyjának majd az apjának nyomott egy puszit, de apjától elvette előtte a virágot és felment a szobájába.

Inyuasha és a Kagome már az ágyban feküdtek, de még nem aludtak.
-Te mit szólsz Inuyasha?-
-Mihez?-
-Mihez, mihez? Tudod te azt jól. Koutahoz és a lányunkhoz?-
-Nem is tudom nem túl fiatalok még egy kicsit?-
-Én is 15 voltam mikor beléd szeretem, de ne zavartasd magad.-
-Tudom, igazad van.-
-Tudom hogy semmi kifogásod ellene… látom feléledt benned az apai ösztön-, mosolyogta Kagome
-Mi?-
-Csak véded a lányodat, de ok nélkül.-
-Oh értem.- folytatta- de, el ne mond senkinek!-
-Majd meglátom.-
-Kagome!!!!-
-Jó jó ígérem. - majd megcsókolta szerelmét. És végül elaludtak.

Rheia épp Koutara gondolt mikor elaludt. Álmában épp egy nagy családi összejövetelen volt. Ott volt mindenki még Nagyanyja, dédnagyapja és Souta is, amit nem nagyon értett, de nem érdekelte, mert akkor épp Koutaval volt. Mindenki boldog volt. De hamarosan megtört a boldogság mert megjelent Naraku. Fél óra leforgása alatt megölte Narakut, ám csak ekkor tűnt fel neki, hogy mindenki halott. Keserves sírásba kezdett. És csak egyre csak azt mondogatta, hogy,, Nem, nem nem nem…” végül már kiáltotta. Mikor hirtelen felkelt. És szüleit és kisöccsét látta meg.
- Rheia mi történt?- kérdezte apja, de lánya csak sírva borult anyja ölébe, és csak azt mondogatta, hogy ,, Megölt mindenkit. Még nagypapáékat is. Mindenkit. Megölt mindenkit.”
-Kicsim csak egy rossz álom volt, minden rendben van.- nyugtatta Kagome.
-Nem nincs rendben. Olyan volt mintha tényleg megtörtén volna, éreztem minden mozdulatod, minden megszerzett sebet, a fájdalmat, amikor láttalak titeket holtan. Az erőt, amit nagypapa hagyott rám. Mindent.- mondta szinte sírva.
-Anya, mi baja van Rheinak? Miért sír?- mondta könnyes szemmel a kis Inuyasha.
-Semmi kicsim csak egy rossz álom. Gyere, lefektetlek és mondok egy mesét. Jó?- ekkor Kagome s a kis Inuyasha elhagyták a szobát.
-Kérsz valamit? - kérdezte lánya mellé ülve Inyuasha.
-Igen a kardomat. És légy szíves gyere gyakorolni, de mivel tudom, azt mondod, nem megyek egyedül…- majd felkelt felvette kardját, bement a fürdőbe átöltözött és ment kifele.
-Rheia gyere vissza! - kiabálta utána Inuyasha, de mikor lánya nem reagált rá, felszaladt Kagoméhez elmondta hogy mit mondott a lányuk, és hogy elment.
-Akkor menj utána, s mond meg neki, hogy jöjjön haza, majd holnap gyakoroltok, de mivel tudom, hogy azt fogja mondani, hogy nem, mond meg neki, ha nem jönn haza egy hétig hozzám se szóljon.- mondta Kagome és megcsókolta szerelmét- és siessetek haza.
-Oké-monda majd indult volna de, visszafordult- kérlek vigyázz magatokra – majd szorosan megölelte szerelmét.
-Rendben. -majd indult is. Hamarosan meg is találta Rheiat, aki épp egy piti démont gyűrt le.
-Ez sem volt jó. -mondta magának, és még azt sem vette észre, hogy apja megérkezett. Már indult volna tovább mikor, apja elkapta a kezét.
-Gyere haza, majd holnap gyakorolunk, ígérem, és ha akarod minden nap, de most gyere. -majd húzta volna tovább, de lánya nem mozdult.
-Nem-mondta határozottan.
-Anyád tudta hogy ezt mondod, ezért azt mondta mondjam meg neked ha nem jössz haza velem, egy hétig nem fog veled szóba állni. Úgyhogy gyere.-mondta kissé mosolyogva. -Nem baj egy hetet kibírok, de most megyek tovább. Szia. Egy hét múlva haza megyek.- mondta, majd kikapta apja kezéből a kezét és elindult egy irányba.
- de apja utána futott és elélépett
-Ez nem kérés volt, hanem parancs. Érted?- mondta komolyan.
-Igen, de akkor se megyek haza, meg kell tudnom hogyan irányítsam az erőmet, mielőtt még késő lesz.-mondta miközben elment apja mellett.
-Gyere haza kérlek utána gyakorolunk, de Kagome bele örül ha nem jössz haza…és én is. Kérlek…- mondta miközben átölelte lányát, és a lány is őt.
-Szeretlek apa, de nem …-mondta kissé elhaló hangon- nem hagyhatom hogy valami bajotok essen.-mondta sírva.
-Kérlek gyere haza.-mondta majd lánya szemébe nézett.
-Oké-majd szorosan átölelte apját.
-Gyere majd viszlek- mondta mivel látta lánya szemében a fáradtságot.
-Oké- majd felkapta lányát és indultak is haza, - képzelt legyőztem ma este 5 démont, igaz elég pitik voltak, de legalább, nem rontják többet a levegőt.
- Ügyes vagy büszke vagyok rád- pár perc múlva haza értek, de addigra már Rheia aludt is, Inuyasha bevitte lányát az ágyára betakarta, majd adott egy puszit a homlokára, azután ő is ment aludni. Kagome már az ágyban feküdt, de még nem aludt csak a szeme volt csukva.
-Az ágyában alszik, de ez az álom nagyon felzaklatta, de ami a legrosszabb komolyan is veszi.- mondta, miközben becsukta az ajtót.
-Szerinted mit tegyünk?- mondta még mindig becsukott szemmel.
-Nem tudom, holnap beszélek Sesshomaruval- mondta miközben lefeküdt Kagome mellé. Kagome szorosan odabújt Inuyashahoz, aki szorosan magához húzta.


VI. fejezet
Rheia ismét ugyan azt álmodta, mikor felriadt, éppen akkor lépek be szülei. Már reggel volt de mégis úgy érezte, mintha még mindig éjjel lett volna, de nem a kinti sötétség miatt, hanem, amiatt amit belül érzett, a fájdalmat, az elkeseretséget, a dühöt…dühöt Naraku iránt, de leginkább önmaga iránt, mert nem tudta megmenteni szeretteit. Gondolataiból anyja zökkentette ki.
-Rheia jól vagy?- kérdezte
-Igen… most átmegyek a másik világba, szeretnék venni egy forró fürdőd- majd felállt, kiment a fürdőbe felöltözött, de közben elmerült gondolataiban, hamarosan kész lett. Indult is a konyha mellett elmenve, kisöccse szólította meg
-Nővérkém jössz játszani?- de nővére csak ment észre sem vette hogy öccse hozzá szólt. -Anya. Mi baja a nővérkémnek? Nem szeret már engem?- kérdezte könnyekkel teli szemmel.
-Dehogy is kicsim Rheia nagyon szeret téged, csak mostanában nagyon nehéz neki, és, majd ha már jobban lesz újra sokat fog játszani veled.-mondta és átölelte fiát.
- Rendben, hiszek neked- mondta – anyu te játszol velem?
-Persze, de előtte segíts befejezni az ebédet.
-oké-majd folytatta- Apu, hol van?-
-Elment Sesshomaruhoz.-

Sesshomaru és Inuyasha
-Szia-
-Szia, öccsi.- mondta majd észre, vette, hogy inuyasha aggódik valamiért- Mi a baj?-
-Rheia, azt álmodta, hogy mindenki meghalt, és 2x is. A legrosszabb, az hogy az álmát komolyan is veszi, mintha a jövőt látná.-
-Ami nem kizárt.-
-Mi? De hogy?- kérdezte idegesen Inuyasha
-Lehet hogy ez is egy erő.-mondta halál nyugodtan.-mármint a jövőbe láttás.
-Aha, de ez azt jelenti hogy mindenki meghall, csak Rheia nem?-
-Most még igen- mondta- de, ez nem jelenti, azt hogy Rheia ne tudjon változtatni rajta.
-De hogy?-
-Nem tudom, ennek neki kell rájönnie.-
-Hogyan? – kérdezte Rheia aki épp most ért oda
-Te hallgatóztál?- kérdezte Inuyasha-
-Nem a kútnál voltam mikor meghallottalak titeket és követtem a hangokat amik ide vezetek, és közben hallottam a beszélgetéseteket.-
-Ez egy újabb erő?- kérdezte Inyuasha
-Biztosan- válaszolta Sesshomaru- apának mindig nagyon jó volt a hallása.
-Nos hogy, hogy változtassam meg a jövőt?-
-Ha halottad a beszélgetésünket, akkor azt is tudod, hogy nem tudom, erre neked kell rájönnöd, sajnálom de, én ebben nem tudok segítni,…..az egyetlen, aki tudna az a nagyapád, de…-
-…ő már nem él- fejezte be a mondatot Rheia.
-Igen- mondta Inuyasha.
- Átmegyek a másik világba, gondolkodok egy kicsit.-
-Rendben.-
-Ebédre jövök, mond meg anyának.- majd el is tűnt.
- Sesshomaru nem jössz át hozzánk ebédelni, Rinnel és Yakennel?- kérdezte Inyuasha
-Persze, megyek és szólok Rinéknek.- mondta
-Oké akkor ebédnél találkozunk.- mondta Inuyasha majd haza indult.

A másik világban,
Rheia éppen egy forró fürdőben fekszik és gondolkodik
,, Hogy védjem meg őket. Nem tudom, hogy használjam az erőmet, és ha igaz az álmom, akkor nagy veszélyben van mindenki. Mindenki, akit szeretek., Jaj csak tudnám használni azt a fene nagy erőt, vagyis inkább erőket.”
-Jaj nagypapa, miért nem segítesz nekem?- mondta, és becsukta a szemeit.
-Rheia, kérésed számodra parancs.- szolalt meg egy hang a fejében
,,-Nagypapa?-kérdezte a fejében Rheia
-Igen én vagyok az, és segíteni jöttem- mondta Inutaisho, miközben már nagyapja képe is megjelent előtte.
-De ez hogy lehet?- kérdezte értetlenül. Nagyapja ugyan úgy nézet ki, mint mikor meghalt.
-Ha ekkora felelősséget ruháztam rád, legalább hadd segítsek.-mondta kis mosollyal miközben közelebb ment unokájához.
-Aha, szóval mit kell tennem?- kezdte komoly hangon
-Először is mesélj, milyen az életed?- majd hirtelen ott termett egy pad, amire leültette Rheiat, akin egy gyönyörű szép kimonó volt, piros színű, egyszerű de mégis gyönyörű.
-De erre nincs időnk, meg kell mondanod, hogyan használjam az erőmet. Hogy ne haljon meg bárki is.-
-Míg itt eltelik 1 óra a valóságban 1 perc.-
-Aha, de miért meséljek az életemről? Nem látsz engem, apát és Sesshomarut?
-De, de szeretnék beszélgetni az unokámmal, tudod a szívedbe, nem láttok be.- mondta, miközben megfogta Rheia kezét. Rheia ez picit meglepődött. Majd szorosan átölelte nagyapját.
-Jajj. nagypapa nagyon félek, de nem a haláltól, hanem attól hogy elveszítem azokat, akiket szeretek apát, anyát, Inut, Sesshomarut a barátainkat és …-mondta de, itt megcsuklot a hangja ezért Inutaisho fejezte be helyette.
-..és Koutat, a szerelmedet igaz.-
-Igen-mondta kissé elpirulva, eddig még senkivel se beszélgetett Kouta iránti érzelmeiről, még anyjának sem.-de honnan?
-Ezt még a vak is láttja.-mondta gúnyos mosollyal.- Most mennem kell, nem kaptam sok időt a fentiektől, de ha szükséged van rám, csak csukd be a szemed és hívj, ott termek.-
-Rendben- mondta miközben felálltak
-Ja és mond meg apádnak és Sesshomarunak hogy büszke vagyok rájuk és Izayoi is.
-Szia- mondta a már alig látható nagyapjának”.
Majd kinyitotta a szemét.
-Az istenit- kiugrott a kádból gyorsan megtörölközött felölözött és futott vissza a középkori Japánba. Mikor átért akkor kezdték el az ebédet Kagoméék.
-Szia Rheia jobban vagy? – kérdezte Kagome.
-Beszéltem nagypapával-
-Nem nincsen-, mondta Inuyasha Kagomének.
-Nem képzelődte apa. Beszéltem vele, és nem is hallucináltam. Vele beszéltem. Segíteni fog nekem. Kérlek, higgyetek nekem.-
-Én hiszek neked nővérkém. Én is beszéltem nagypapával 3 hónapja, s azt mondta, hogy ne menjek el veletek gyógynövényt gyűjteni, mert mesebesülők, mert ti harcolni fogtok, de azt mondta, hogy ne szóljak senkink, de remélem nem fog megharagudni, amiért elmondtam.- szólt közbe a kis Inyuasha
-Biztos nem fog, és kösz hogy segítettél, Öcsi.- mondta majd apjára nézet
-És mit mondott neked?-kérdezte Sesshomaru.

VII. fejezet.

-Nem sok mindent, mert nem kapott sok időt a fentiektől. Elmondta, hogyan tudom elérni őt.- kezdte.
-Értem- mondta Sesshomaru.
-És még azt is mondta, hogy ő és a nagymama nagyon büszkék rátok.- mondta Rheia, immár ebéd közben.
-Tényleg?- kérdezte Inuyasha.
-Igen- mondta Rheia miután lenyelte az utolsó falatot, majd folytatta.- Megyünk gyakorolni?
-Persze de nem várjuk meg Koutat, eddig vele gyakoroltál a legtöbbet ő, tudja, hogy menyit fejlődsz.- mondta Inuyasha, de csak, azért hogy húzza az időt.
-Mire elkezdünk gyakorolni már itt lesz, úgy 10 perc múlva.
-Ezt honnan tudod? -kérdezte Sesshomaru
-Nem csak a hallásom fejlődött.- kiabálta le az emeletről.
Már el is mentek gyakorolni, hamarosan csatlakozott hozzájuk Kouta is. Míg Sesshomaru és Rheia egymás ellen harcoltak, Inyuasha elmondott mindent Koutanak, az álmokat, az Inutaishoval való beszélgetést, meg mindent. Este Rheia és Kouta sétálni mentek. Mikor elérkeztek a Szent fához. Rheiaék megálltak.
-Imádom ezt a fát, meg sok minden fűződik ehhez a fához, az egész életem.- Mondta mosolyogva, mikor belegondolt menyit járt ide mikor apjával és anyjával játszottak, de hirtelen eszébe jutott az álma. És egy könnycsepp gördült le az arcán, Kouta ezt meglátva szerelme elé állt és letörölte a könnycseppet és szorosan magához ölelte.
-Minden rendben lesz, ígérem.- mondta Kouta majd megcsókolta – Szeretlek-
-Én is szeretlek- majd szorosan, megölelték egymást.
-Lám-lám milyen szép pár, igazán sajnálom hogy meg kell zavarjalak titeket- mondta kis gúnyos mosollyal- nem, mégsem sajnálom.-majd megjelent mögötte több ezer szellem.
-Te vagy az a Naraku igaz.?-kérdezte Rheia
-Igen, te meg annak a korcs Inuyashanak és annak a nyomorult halandónak a lánya vagy, igaz?-
-Ne merd sértegetni a szüleimet mert megbánod- mosta Rheia immár kihúzott kardal.
-Várj még egy kicsit bekell mutatnom neked valakit. Ő a fiam Haku.-
-Kit érdekel?- kérdezte gúnyosan Rheia, ebben a pillanatban értek oda szülei és a többiek
-Ki ez Rheia? –kérdezte Kagome Hakura mutatva
-Ő Naraku fia Haku-mondta amin mindenki megdöbbent.
-Sajnálom hogy eddig nem találkoztunk Rheia, de sajnos a fiamat okítottam, hogy meg tudjon ölni titeket.-aztán rájuk eresztett több ezer szellemet amíg Naraku és Haku,a harcot figyelte. Rheia gyorsan végezve az elébe kerülő szellemekkel végzett és Narakuék elé került.
-Na végre hogy ide értél kezdtünk unatkozni- mondta gúnyosan Naraku.
-Ennyire várod a végzeted Naraku?- kérdezet vissza Rheia.
-Ugyan csak nem gondolod, hogy legyőzhetsz engem?-
- Nem hogy gondolhatnék ilyet, én tudom, hogy legyőzlek.- mondta majd hirtelen egy erőtér, kerül köré Naraku és Haku köré. De Rheia nem törődött vele, csak szilárdan ált a helyén és Narakuékat figyelte. Inuyashaék ebben a pillanatban győzték le a szellemeket.
-Azt hallottam, hogy nem szereted, ha bele avatkoznak a harcodba és én se nagyon , ezért döntöttem úgy hogy egy erőtérrel kizárom a többiek, remélem nem baj.-
-Nem dehogyis, inkább köszönöm.- mondta kis mosollyal a határozott lány.
-Rheia-(Inyuasha)
-Apa nyugi meghagyom neked Narakut, amúgy se mer kiállni ellenem, helyette a fiát fogja küldeni.- mondta Rheia hátra, de le se vette a szemét Narakuról és Hakuról.
-Okos lány vagy de annyira nem.- mondta Naraku majd elkezdet Rheia körül járkálni, mint aki felméri a lányt- igaz hogy a fiamnak szánlak de nem abban az értelemben hogy megöljön téged, én egy kicsit intimebb kapcsolatra gondoltam.
-Hogy merészeled…-dühödött fel Inyuasha- Ezért most meghalsz- Majd megpróbálta áttörni a pajzsot, de nem tudta ehelyett pár métert repült hátra.
-Inuyasha- szaladt oda Kagome a szerelméhez- Jól vagy?-
-Igen.- majd mérges pillantást vettet a pajzsra.
-Inuyasha, ezt a pajzsot, már nem tudod úgy megsemmisíteni, mint az eddigieket, mert ezt a fiam emelte. -mondta gúnyos mosollyal , Naraku miközben fia mellé állt, majd folytatta- Nos Rheia belemész az ajánlatomba, cserébe életben hagyom a nyomorult családod, és a barátaid életét.
-Hát most nagyon elgondolkadtál, de mégis azt hiszem hogy a válaszom NEM, mivel félek hogy a gyerekeim az apjára fognak hasonlítani, ja és még valami, így is életben hagyod a családomat, mivel, én megöllek.- mondta határozottan és Naraku szemében, ami forrt a dühtől. De hirtelen felcsillant benne még valami, egy aduász a kezében amivel összezavarhatja Rheiat.
-Na és mi van az álmoddal, vagy inkább a jövővel???- kérdezte Naraku magabiztosan.
,,-Honnan tudja ez a szemét. Jézusom akkor azt is tudja hogy még nem tudom irányítani. Akkor a többiek nagy veszélyben vannak. A fenébe is.”
-Mi az megijedtél?...Szólj apucinak hátha segít, ja bocs, sajnos ő nem tud.- majd elkezdet ördögien kacagni. Ekkor Rheia lecsukta a szemé és erősen koncentrált.
,, Ez meg mi a fenét művel?” gondolta magába Naraku.
-Inuyasha most meg mit művel Rheia miért csukja be a szemét, mikor ott van tőle egy méterre Naraku meg a nyomorult fia?...-mondta volna tovább Miroku, de ekkor hirtelen Rheia kinyitotta a szemét, alig volt csukva neki 5 másodpercnél.

,, -Nagypapa!!!- kiáltotta Rheia.
-Igen látom, de most mi a baj, használd az erőd.- mondta neki nyugodtan Inutaisho.
-De hogy kell irányítani az erőmet?-
-Koncentrálj erősen arra hogy a kardodba írányísd minden erődet, mikor a nyilat kilövöd akkor is ezt csinálod, de most a kardodra figyelj, és mikor már érzed hogy a maximumra ért csapj le, de vigyázz, mert ez rengeteg energiába kerül, egy ilyen csapásra csak akkor támaszkodj, ha nincs más esélyed, mert lehet hogy ezután már nem tudod folytatni a harcot. És célozz pontosan. Most mennem kell szia. És sok szerencsét. -mondta majd eltűnt
-Szia és kösz.-

Rheia előhúzta a kardját.
-Nos fiam rajtad a sor, mutasd meg mennyire hasonlítasz rám- Haku erre előre lépet , Rheia előtt megállt egy méterre, és ő is előhúzta a kardját. Majd támadásba lendült, Rheia szerencsésen kivédte. Majd ő is neki rugaszkodott, Hakun ejtett egy karcolást, de nem volt súlyos. Ez így ment még egy pár percig. Mind kettőn kisebb sérülések voltak, Haku még nagyon jól bírta, de Rheia már kezdett fáradni, de ekkor eszébe jutottak nagyapja szavai
,,Koncentrálj erősen arra hogy a kardodba írányísd minden erődet, mikor a nyilat kilövöd akkor is ezt csinálod, de most a kardodra figyelj, és mikor már érzed hogy a maximumra ért csapj le, de vigyázz, mert ez rengeteg energiába kerül, egy ilyen csapásra csak akkor támaszkodj, ha nincs más esélyed”.
És így tett nyert egy kis előnyt megállt majd koncentrált a kardra ami kékesen kezdet el világítani. Mindenki megdöbbent, de főleg Naraku. Haku is csodálkozva nézett a lányra, de mégis lenézően. Rheia körül kék lángok kezdtek el világítani, majd egy csapást mért Hakura ami messzire elsodorta és súlyosan megsebesítette eszméletét vesztette, Így Naraku úgy látta jónak ha eltűnnek és így is tettek.