Mikor minden kiderül (1 rész)

Odarohatnak hozzám, mert én még mindig a földön feküdtem. Inuyasha ölébe fektették a fejem, Kagome és Sango gyógyfüvekért ment, Miroku és Shippo vízért, tehát Kaede, Inuyasha és Kirara maradtak mellettem. Kaede elkezdett vizsgálni. Gondolta mivel Inuyasha úgy érzi, hogy családi összeköttetésben vagyok vele, nem volt mitől félni, de amint Kaede széthúzta a kimonó felsőmet a mellem tetejéig, úgy elpirult a hanyou mintha az egész feje paradicsom lenne. Kaede ezt észrevette.
- Bocsás meg Inuyasha. Azt hittem nem fog zavarni... - mondta majd megkérte a fiút, hogy vegye le a űzpatkány köpenyét és terítse a földre, majd tegyen rá engem.
Inuyasha addig ameddig Kaede tovább vizsgált felállt és aggódó tekintettel (de még mindig tök vörösen) a fejemet nézte, hogy mikor nyitom már ki a szememet. Mikor Kagomeék visszaértek a gyógyfüvekkel és kaede bekent vele és Mirokuék is meghozták a vizet és azzal is lemostak elaludtak. Este elkezdtem lassan felnyitni a szemem majd lassan fölültem. Nem csináltam semmit, csak néztem előre ürességgel a szememben...de volt, benne még valami. Értetlenség és félelem...féltem önmagamtól és ennek hatására könnyek kezdték elhagyni a szememet. Önmaguktól, mintha nem is én irányítanám. Lassan felálltam, de ennek hatására a pokróc ahogy leesett és a vége beleplaccsant a mellettem levő vizes tálba, Inuyasha felébredt. - Jól vagy? - kérdezdte, majd felállt és elém állt. Megijedt atól, amit látott. A könnyek csak folytak megállás nélkül a szememből. Arcomon beállt a szomorúság és a félelem eggyüttese.
Gyorsan magáhozölelt.
- Nyugodj meg...Nincsen semmi baj. Legalábbis én nem tudok róla...Ha fáj a sebed akkor feküdj vissza. Csak egyet szeretnék még előtte kérdezni. Mi történt veled?
Először nem válaszoltam, majd, kilépett belőlem az a test amibe átváltoztam. Megállt mellettem. Inuyasha felkapott és hátrább vitt.
- Ki vagy és miért voltál a testében? - kérdezte Inu.
- Én vagyok ebben az idősíkban az elődje, vagyis ő a reinkarnációm egyben, de negyobb az ereje egy kicsivel, mint nekem, mert 2ős életet él. De majd választania kell. Itt marad, vagy visszamegy a családjához. De bármelyiket is választja, 1 másolat marad a másik időben, ha visszamegy akkor nekem is mennem kell. De ha marad, akkor nekem is maradnom kell, mert én nem birok átmenni egyik világból a másikba, de ő, ha nagyon odakoncentrál, akkor igen, vagyis ide oda tud transzportálni, de 8 hónapban egy oda vissza utat, ezért nem fogom ezt megtudatni vele...Nincsen akkora erőm. Ott egy másolat fog úgy élni, hogy erre az egészre nem emlékszik. A másiknak mennie kell, mert nem a médium hozta át. - mondta és itt Áronra nézett... - Persze erre az egészre nem fog mlékezni.
- Értem. Akkor te vagy Michoyi? - kérdezte a hanyo.
- Igen! Vagy a Gohu ölő, ha így rémlik valami... - mondta.
Inuyasha egy pillanatra lefagyott.
- Te vagy az! Tudtam, hogy már láttalak valahol! Te vagy az a nő, aki kiskoromba megmentett.
-=Visszaemlékezés=-
Inuyasha gyorsan fut az erdőben. Egy Gohu (nagy fefete, nyálkás bőrű, sav köpő, nagy agyaras démon) démon üldözi, de nem bír eléggé gyorsan futni, így már majdnem leköpi, mikor valaki az utjába áll a támadásnakm és pajzs nélkül a sav 5 másik irányba csapódik.
- Miért nem a saját típusoddal kezdesz? - kérdezte a nő és egy ostorral tüzes gömböt küldött felé.
A gohu szénné égett. A nő, a megszeppent fiú felé fordul. Hosszú, arany színű haj, kék szem, homlokán kék kör és az arcán 2 rózsszín méregcsík, de nem volt démon, mert nem volt hegyes a füle. Oda ment a kis hanyou elé, aki a földön ült és csak morgott, majd nyújtota neki a kezét.
- Ugye nincsen semmi bajod? Veszéjes egyedül kószálnod. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm szépen. - mondta a kicsi és megfogta a nő kezét és az felsegítette.
Annyira megfájdult a lába, hogy nem bírt ráállni. A nő ökölbe szobította a kezét, majd a mutató és a középső ujját kinyújtotta és megérintette a fiú homlokát, és már nem fájt semmilye.
- Hogy hívnak? - kérdezte a nő.
- Inuyashának. A nevem Inuyasha. - mondta. - És önt hogy hívják?
- Kérlek tegezzél, nem szeretem, ha magáznak. A nevem Michoyi, de úgy ismernek páran, hogy a Gohu ölő. - mondta majd felvette a kisfiút. - Vannak szüleid.
A fiú elszomorodott, majd a gohura mutatott.
- Az a démon ölte meg anyámat, apám meg már akkor meghalt, mikor kicsi voltam. - mondta, majd Michoyi kimonójába fúrta a fejét és elkezdett sírni.
- Bocsáss meg, hogy felidéztem. Ha akarod megtaníthatlak egy pár dologra és a fiammá fogadlak. - mondta mosolyogva.
- Nagyon szeretném! - mondta, majd átölelte a nőt.
- Rendben, da ha már mindent megtanítottam neked, akkor el kell, hogy mennyek. Nem lehetek mindig melletted, de ígéem, hogy még visszatérek, csak lehet, hogy másik külsőbe. Eltelt 10 év. A kis 7 éves Inuyashából már 17 éves férfi lett. Mindent megtanult. Vadászni, harcolni, ápolni...sőt, még szerelembe esni is. - Figyelj Inuyasha. - fordult felé Michoyi. - Mostmár el kell mennem. mindenre megtanítottalak. Már nincsen mire tanítani. Mindent tudsz a harcról, tudsz egy kevés harci és ápolási technikát is. Sajnálom, hogy ilyen hírtelen kell távoznom, de lejárt az időm. - mondta Michoyi.
- Ne mondj ilyeneket! Méghogy lejárt az időd! Olyan fiatal vagy, hogy lehetnél 15 éves is. - mondta Inuyasha és közelebb ment Michoyiohoz. - Nem hagyom hogy elmenny! Nem engedem! Ahoz már túlságosan...! Túlságosan...
- Ahhoz már túlságosan szeretsz... - mondta Michyo és lehajtotta a fejét. - Akermennyire is akarnám én is, nem lehet. Két különböző időben és szinteken élünk. - mondta, de rájött, jobb ha nem szól semmit.
- Ha te is akarod, akkor semmi sem akadály! És mit jelent az, hogy különböző időben és szinteken élünk? Csak annyi a külömbség, hogy te ember vagy én meg hanyou! Meg egy kicsit idősebb vagy, de ennyi! - mondta, de a másik az mutató ujját a szájjára tette.
- Úgy értettem azt a kettőt, hogy én a jövőből jöttem és egy másik dimenzióból is...és oda kell visszamennem, mert bele kell költöznöm a reinkarnációmba, hogy aztán segíthessek nektek, mert ez az alak amiben most vagyok, csak varázslat. Én idősebb vagyok, mint aminek látszok. - mondta, majd egy puszit nyomott a fiú arcára, majd ellökte magától aminek az lett a hatása, hogy a hanyou elesett. Mire fölnézett, a nő kezdett elhalványodni. Inuyasha még utánna kapott állandóan, de mindíg keresztül nyúlt rajta. annyira el volt keseredve, hogy gondolta, még utoljára legalább, had aggyon neki egy csókot és a száját hozzátapasztotta Michoyiéhoz. Csak egy pillanatig tartott, de Inuyasha meg Michoyi többnek érezték.
-=Visszaemlékezés vége=-
- Annyira boldogtalan voltam utánna! Tudod te, hogy min mentem keresztül? - kérdezdte, de megint kezdtett elhalványodni.
- Tudom és sajnálom, de tovább nem bírok kint lenni. Sajnálom. - mondta, majd teljesen eltűnt.
Szemembe visszatért a régi fény, de mindent tudtam, most hogy az igazi Michoyi elmondott mindent, deltárult bennem is az elmélye. Inuyasha szomorúan nézett rám, majd egyre jobban közeledett felém. Mielőtt bármi is történhetett volna, kiugrottam a kezéből, de nem bírtam megállni nagyon a lábamon valamiért és elestem, amire persze a többiek felébredtek.
- Mi ez a ricsaj? - kérdete Shippo.
- Még késő van. Mit kell itt kiabáni? - kérdezte Sango.
- Haj. Pedig olyan jót álmodtam... - mondta sóhajtozva Miroku.
- Inuyasha...te lökted el?! - kérdezte Kagome.
Inuyasha nem válaszolt csak egyenesen a szemembe nézett.
- Válaszoljál! Fek-
- Én magamtól estem el! - mondtam.
- Chikyo. Miért keltél föl? Mind egy...hogy kerültél ilyen távol a fekhelyedtől? - kérdezte Sango kicsit mérgesen.
- Úgy látszik Sango is jót álmodott, mert nem szokott ilyen ideges lenni. - mondta Miroku, mire Sango elpirult. - Tudtam. - mondta rá Miroku.
- Nem tudsz te semmit! - mondta Sango és ráhúzott Miroku fejére.
- Au! Most nem is csináltam semmit! - mondta a fején lévő púpot simogatva.
- De gondoltál rá és akartál csinálni valamit! - mondta Sango.
- Inuyasha. Én nem vagyok olyan mint Michoyi. Azt ugye tudod? Nem is akarok olyan lenni. Nem akarok tőled semmit. - mondtam.
- Dehogynem. Pontosan olyan vagy. Kedves, erős, szép, megértő és szerény. Szeretsz szabályokat szegni és ölni. - mondta a szemében szerelemmel nézett rám, amit a többiek felfedeztek.