A bűzbe ment terv
Kanako 2006.07.17. 18:55
Hát ezen én szétröhögtem az agyamat:D
- Én, Narkózis sok éve árasztom már kábító bűzömet. Régebben még egy béna kis múmia voltam, de hála pár szellemnek, most egy mégbénább bűzgörény vagyok.
A Siklópupilla segítségével talán véget vethetek ennek. Majd eladom egy halárusnak, és fedezem vele a szagelvonó-kúrát! Csak az az ocsmány zöld Kaporlé szétdarabolta szerencsétlent! Most mindenki rájött az ötletemre, és meg akarja szerezni.
Köztük Ingésgatya is, akit jól átvágtam már ezért! HAHA! KiKiŐnek adtam ki magam, és megígértem, hogy elmondom, Ki-Ki-Ő. Ja, mellesleg a pupillát elkoboztam helyette is… Aztán KiKiŐt meg nyakon csaptam egy rossz boxerrel, amibe aztán bele is halt, de előbb kiteregette érte Ingésgatyát. 50 évig lógott, majd Kaporlé összeszedte a ruhákat.
Heh! Lesz még itt centrifuga a mihasznának!
-Mit fecsegsz, Narkózis? Centrifuga? Elég, ha odaállsz eléjük!
- Hallgass, Kádura! Inkább hozd el nekem a siklópupilla többi részét! És vidd ÖntözőKannát is üzemanyagnak!
Kádura felpattant kedvenc kádjára, és bedobta maga mellé ÖntözőKannát is, mert a kádba víz kell. Közben MérOkul és Szántó már megint vitatkoznak.
- Szántó! Nem szántod-bánod, hogy állandóan ütlegelsz?
- És te, MérOkul, mér’ nem okulsz belőle? Kell neked mindig fogdosnod…
-Már hogy így? – Kezdte megint. Számtó erre jól fejbevágta ekevasával.
- Fütty!
- Mi az, Sípos? – Nézett le Szántó.
- Fütty! Fütty! Fütty!
- Mi?
- Füüüüütty!
- Ez már megint sípot nyelt… - Vélekedett MérOkul.
- Ki beszél rondán, hogy ki kelljen fütyülni? – Közeledett Ingésgatya.
- Fütty!
- Sípot nyelt… - Kezdte Szántó. Ingésgatya jól meggatyázta Sípost, mire az kiköpte kedvenc hangszerét.
- Hé, te (cenzúra)! Mi a (cenzúra) vetted ki azt a (cenzúra) sípot, mi?
- Értem már! – Kapott Ingésgatya a fejéhez – A stáb spórol a kisípolással!
- Arra mérget vehetsz! – Mondta Sípos… cenzúra nélkül!
A „méregre” aztán előjött az óceáni szél felől Széphomárúr.
- Valaki mérget mondott?
- Te meg mit akarsz, ollós? – Förmedt rá Ingésgatya.
- Látta valaki a Dzsekimet?
- Dzsekit? Nem megint hínárnak nézed?
- Lehet… Úgyis olyan zöld…
- Kérdezd meg a Tokásdzsint! – Kiáltott MérOkul.
- Ez nem olyan dzsinn, te ostoba!
- Jaaa… Bocs…
- Na és hol a (cenzúra) van Kaporlé? – Kérdte Sípos.
- Én tudjam? – Vágott vissza Széphomárúr.
- Ki kérdezett, tenger gyümölcse? – Szólt a főhős.
- Nem te, mosatlan alsógatya!
Vitáztak egy darabig, mígnem megjelent Kaporlé.
- Családi összejövetel?
- Nem igazán… Láttad a Dzsekimet?
- Hol voltál, Kaporlé? – Vette át Ingésgatya a szót.
- A zöldségesnél. Friss kaprot árultak…
Mielőtt taglalhatta volna ezt az igen érdekes témát, megjelent KiKiŐ is.
- Mi ez? Egy (cenzúra) összeesküvés?
- NYELD LE AZT A SÍPOT! – Mondta mindenki.
- De ki ő? – Értetlenkedett Széphomárúr.
- KiKiŐ! KiKiŐ! Így hívnak!
- Mit akarsz? – Mormolta Kaporlé.
- Jöttem a mosatlanért… - Tekintett Ingésgatyára, aki persze már megint majd becsinált.
- Mit akarsz tenni? – Kíváncsiskodott MérOkul – Megsikálod egy kicsit?
Erre szántó fejbe vágta ismét.
- Remélem, ebből okulsz, MérOkul!
- Tényleg rád férne – Vélte Széphomárúr – Tiszta kapor vagy…
Kaporlé és Ingésgatya zavarba jött, KiKiŐ meg csak bosszankodott magában.
- Fogd be, és menj a Dzsekid után! – förmedt a rákra rákvörösen.
- Előbb megkeresem Kínt.
- Akkor menj már!
- Ehm… Bocsánat… - Szólott KiKiŐ – De kihül a mosóvizem. Gyere, Ingésgatya.
- Ne mosd ki, KiKiŐ!
- Én is ezt kérdeztem… Ki-Ki-Ő? – Kérdezte Széphomárúr.
- ÍGY HÍVNAK!
- A Félrépámat rá! Ez ám a Kín…
- Hívtál? – Jelent meg mellette Kín.
- Igen… Menjünk… - Majd elmentek keresni Dzsekit.
- VÉGRE! – Dühöngött KiKiŐ – Elment a kedvem a mosástól! Majd később visszajövök! – Azzal eltűnt, mint vasszínű csacsi a homályban.
Aztán fürdőkádján megérkezett Kádura.
- Mi az, Kádura? Kikergettek a fürdőből? – Pimaszkodott Ingésgatya.
- Eláshatod magad!
- Hé! Az az én dolgom! – Förmedt rá Szántó.
- Nem érdekel! Ide a Siklópupillát!
- Az a (cenzúra) Narkózis nem fogja fel, hogy a (cenzúra) halárus nem fizet érte egy (cenzúra) vasat se?
- Fogd be! – Nyelette Kaporlé le vele a sípot.
- FÜTTY!
- Add ide, vagy Öntözőkanna kimos! – Vágta rá Kádura.
- De félek… Inkább te add ide a többi darabot!
- Mire kell? A Siklópupilla nem univerzális tisztítószer!
- Nem? De kár… Akkor sem kapod!
Narkózisnak elege lett, és maga jött érte.
- Fúj! Ez büdös! – Mondta Kaporlé, és undorodva fogta be az orrát.
- Ne már! - Mondotta Narkózis – A kapor büdösebb!
- Hé!
- Add ide azt a pupillát, vagy kihúzom a gatyamadzagod!
- Azt próbáld meg!
És elkezdtek párbajozni. Ingésgatya ingjét-gatyáját beleadta, Narkózis meg csak bűzölgött ott. Kaporlé aztán elővette a pupillát.
- Minek nekik egy fél halszem?
- Ne Kisrálya! – Kiáltott Szántó, de Kisrálya odaugrott, és ragadozó levén, megette a Siklópupillát.
- No, fuccs a tervemnek! – Kesergett Narkózis, és tovabűzölgött Kádurával és ÖntözőKannával együtt.
Kaporlé bíztatta Ingésgatyát:
- Ne izgulj! Majd én kimoslak!
Erre a fiú jobb kedvre derült, megrúgta Kisrályát még egyszer csak úgy, aztán elindult Kaporlével. Közben Szántó megfogadta Kádura tanácsát és elásta MérOkult…
A távolból hallatszott valami elfuserált tánclecke:
- Egyet jobbra! Egyet balra! Áljámeg!
- Megálltam, Konga!
- Nem úgy! … Na mindegy… És egy és kettő…
|