2.fejezet
Ashikaga 2006.01.01. 22:19
Második fejezet...a fic egyre jobb
2. fejezet: Az asszonyom vagy Ayame
Vészjósló, sötét csend burjánzott a lila ködben, benne egy
hosszú, fekete hajú férfi ült nyugodtan, várakozva,
alattomosan, gonoszan...Naraku szemei tökéletesen semlegesek
voltak, a szavakat szelíden ejtette ki:
-Kagura...Itt az idő...Kezd terhessé válni számomra a
farkasfiú. Hozd el a testében lévő ékkőszilánkokat és a
fejét. A testét vesd oda a mezei vadaknak, hadd falják fel a
saját, kiéhezett farkasai.
Kagura szemei vörösen felvillantak:
-Örömmel Naraku.
Egy vörös hajú lány sétált az erdőben. Szépséges, zöld
szemei vidáman ragyogtak, miközben sejmes ujjaival újra és
újra megérintette ajkait, mik még mindig bizseregtek Kouga
csókjától. Ayame elmosolygott, szemeire langy köd borult,
amint felidézte az éjszakát.
Kouga becsukta a szemeit. Nem akart sírni. Utána sarkon
fordult, de Ayame újra megszólalt:
-Kouga.
A fiú megállt. Érezte, ahogy a lány sejmes kezei
végigsimogatják felső testét, gyenegéden és szelíden. Mintha
egy hangyasereg futott volna végig minden porcikáján, Kouga
megborzongott valami miatt, mert több volt Ayama
érintésében...Több volt mint puszta, kéjes vágy...Tiszta
szeretettől voltak forrók a kezei. Kouga is megsimította a
szerelmes kezet. Érezte, ahogy megborzong a lány a
viszonzott érintésre.
-Kouga, tudom, hogy a szíved másé, de kérlek, teljesítsd egy
kérésemet...-suttogta Ayame.
A lány boldog volt. Ayame tiszta szívből szerette Kougát.
Sokszor álmodott vele, gyakran verejtékben fürödve ébredt
fel a kellemes, vad vágyakból, mert képzeletében a fiú olyan
őszintén és szenvedélyesen szerette, mint ő. Ayame arcára
bíbor vörösség terült szét.
Hirtelen vérfagyasztó vonyítás robaja ömlött rá az álmokból
felriadt lányra. Óiási szörnyeteg rontott elő a fák mögül,
amelynek hatalmas szája akkorára tárult ki, mintha egy egész
falkát akart volna elnyelni, pedig Ayame most egyedül volt.
A pengeéles agyarak mögül a nyál elöntötte a levegőt. A
lányt teljesen váratlanul érte a támadás, olyan hirtelen
rontott elő a kígyó szerű bestia, hogy az ösztönei sem
reagáltak. Vér melegét érezte magán. Sikoltozni készült, ám
ráeszmélt, hogy nem ő vérzik. A szörny esett két darabra, őt
pedig egy férfi vitte, aki szélen szállt. Ayame akaratlanul
is átölelte megmentőjét, miközben arcát belefúrta a fiú
farkasbundájába. Szemei megcsillantak, ám amint fejét
felkapta a döbbenet nagygobb lett a csodálatnál. Nem Kouga
karjaiban volt. Rövid, fekete hajú fiú mosolygott rá erős,
mégis szelíd barna szemekkel. Ayame nem tudott megszólalni,
csak bénultan figyelte megmentőjét. Az idegen megállt és
letette a meglepődött lányt. A fiú is farkasdémon volt,
érezte a szagán és persze látszott is rajta, de idősebb volt
Kougánál.
-Nincs semmi bajod szépséges hölgyem?
-Nincs. Te ki vagy?
-A nevem Hara. Egy ilyen törékeny teremtésnek nem szabadna
egyedül lennie az erdőben.
-Köszönöm hogy megmentettél. De nem voltam veszélyben.
-Én nem úgy láttam. Ha fél másodperccel később jövök
elevenen fel falt volna az a szörnyeteg. Vigyázni kell
ezekkel...Becsapják az érzékszervket és az ösztönöket. Nem
lehet tudni mikor támadnak.
-Nagyon köszönöm.
-És megtudhatom hogy hívják ezt az angyalt, akinek az
őrangyala lehettem?-ragyogtak Hara szemei.
-Ayame. A nevem Ayame.
-Gyönyörű neved van Ayame.-azzal megfogta a lány kezeit.
De Hara arca hirtelen a szenvedélyesből átcsapott a
zavarodott kifejezésbe, amint az elpirult lány mögé tekintett:
-Nem tudtam, hogy van férfid. Jobban vigyázhatnál az
asszonyodra, ha nem akarsz ilyen gyönyörűséget elveszíteni
farkasok szégyene.
Ayame hátra pillantott. Szemei elkerekedtek. Kouga úgy
nézett ki, mint egy bugyuta kisköjök, akinek a torkán akadt
a bemajszolt húsdarab, miközben valami olyat látott meg.
Nagy nehezen lenyelte a torkán akadt gombócot, majd próbálta
higgadságát és az arcát elöntő vörösséget elpalástolni,
amint sértődötten és büszkén visszamordult:
-Ő nem az én asszonyom. Ismerem ezt a lányt, de nekem már
van párom.
Hara ekkor visszafordult a lányhoz és megsimította a pír arcot:
-Akkor ez ugye nem is zavar téged?
-Veszed le róla a mancsaidat!-bömbölte Kouga.
A fiú pupillái elkerekedtek, majd amint hadonászó kezeit
sikerült megállítania döbbentségtől kidülledt szemeit
Ayaméra szegezte, majd véresen a lányt átkaroló idegenre
meredt, nem véve azt észre, hogy arca vörösen izzik. Hara
elmosolygott:
-Szóval nem érdekel Ayame.
-Nem is.-fordult el makacsul Kouga.
Ayaménak imponált a fiú féltékenysége, amely azt
bizonyította, hogy Kouga mégsem semleges iránta. Újra Harára
tekintett, ki jóképű, igen erős és vonzó férfi volt, de
mégis, jobban örült volna annak, ha Kouga karjaiban lenne.
-Akkor az sem zavar téged, ha kijelentem, hogy Ayame az én
asszonyom.
-És őt meg se kérdezed???!!!!-rikoltozta Kouga.
A fiú újra a lányra tekintett, s minél jobban belemélyedt a
zöld szempárba annál jobban azt kívánta, bár az ő erős ujjai
karolnák át Ayame sejmes vállait. Nem értette Kouga. Eddig
csak tetszett neki a lány, de ténylegesen nem volt
szerelmes bele, ám egy furcsa, forró érzés most elöntötte a
belsejét és lángra lobbantotta kalapáló szívét. Lehet, hogy
ez is csak állati ösztön? Bírtokolni Ayamét? Lehetséges...De
lehet, hogy több van Kouga arcán, mint állati féltékenység.
Ahogy Ayame rápillantott a fiúra eszébe jutott egy másik,
ehhez hasonló féltékenységi jelenet, amely Kouga és a fehér
hajú félszellem között zajlott, ám annak tétje és a szócsata
jutalma nem ő volt, hanem az a Kagome nevű lány. Ayame
belemerült a gondolatokba, s észre se vette, hogy a rajta
vitatkozó két férfi, Hara is felemeli a hangját és
rikácsolnak eszeveszettül, mint két veszett vad, kiket a
szerelem mérgezett meg. Hara nyugodtabb volt, de Kouga
szinte lángra lobbant a féltékenységtől:
-Te nevezed magad férfinak? Meg sem kérdezted szegény lányt,
hogy akar-e az asszonyod lenni. Nem is ismered?
(Mert te Kouga, te megkérdezted Kagomét?)
-Nem szándékozom elrabolni, és nem sietek, akkor csatlakozik
hozzám, mikor akar.
-Hogy mered ölelgetni?
-Nem az asszonyod, te mondtad.
-Te bolhás ordas, te perverz kéjenc, csak azé, mert
megmentetted egy nyomorult szörnyetegtől, azt hiszed, tied a
világ és Ő?
-Öcskös, eltérsz a témától. Miért nem mész haza játszani a
bolháiddal?
Kouga izmai megfeszültek. Készült neki ugrani Harának, hogy
ne lássa ennek a nagyképű farkasnak a kezei közt Ayamét,
mikor érezte, hogy valami őrületes sebességgel a földhöz
taszítja. Mikor felkapta a fejét, miközben érezte, hogy a
teste lángra kap a fájdalomtól, megpillantotta a földön
heverő Harat, mellette Ayame terült el. A lány fájdalmasan
felnyögött, miközben remegő kezeivel megérintette a hasát.
Lassú vörössgé áradt szét ujjai közt. A zöld szemek könnyel
teltek meg, amint Kougára meredtek, aki meglátta saját,
sápadt képét az egyik dagadó ezüst cseppben. Ayame nehezen,
suttogva megszólalt:
-Kouga...
-AYAME!!!!!!-üvöltözte Hara.
A szellem a magasba szökkent és éles karmaival ketté csapta
a támadó szörnyeteg fejét, majd a vérző lány fele fordult,
ám nem érte el. Az életre kelt szél a földhöz vágta, mint
egy rongybabát. Kouga fejét felkapta, amint megérezte a
jellegzetes szagot, amitől megborzongott. Fenn az égen
madártoll szállt, rajta egy alakkal.
-Kagura...
|