10.fejezet
Ashikaga 2006.01.01. 22:29
10. fejezet: Kouga Kaguya ellen
Kaguya öltözete megváltozott. Ruhája vörössé vált, fejéről
is eltűnt a pikkelyszerű dísz, miközben szemeire fenyegető
sötétség borult, amint eltűnt róla a tennyo szerű
ártatlannak vélt, szelíd kinézet. A nő Ayaméra pillantott:
-Hamarosan felragyog a hold. Tudtam, hogy nem fogja
megmenteni. Tudtam, hogy nem teszi meg. Egyetlen dolgot sem
szerzett meg.
-De igen, tudom hogy értem jön.
-Sosem szerettem az érzelgős szellemeket.
-Szörnyeteg vagy.
-Mindig azok a szörnyek a legveszélyesebbek, amik emberi
alakot öltenek. Ha feljő a hold, és hozzá érsz a tükörhöz, a
tested az enyém lesz. Természetesen te is látod majd,
legbelül, amint a saját kezeid fognak végezni a fiúval.
Akkor derül ki igazán, hogy mennyire szeretett téged. Vajon
képes lesz-e megölni, de ha meg is öl, nem baj. Halhatatlan
tennyo vagyok. A testemet elpusztíthatod, de a szellememet
nem.-mosolygott.
Kaguya az égre pillantott. Az égboltra lassú, sötétedő árny
terült szét, a messzi hegyek hófödte sipkáit lilás színűre
festette az ébredező hold első sugarai. Hirtelen a fák
recsegve kettészakadtak. Kaguya a betolakodó felé
pillantott. Ayame szemei megcsillantak:
-Kouga?
Hara rontott elő a sűrűből. Kaguya arca eltorzult a mosolytól:
-Nem tudom ki vagy, de megbánod, hogy betörtél.-azzal
kinyújtotta kezeit.
A tükörből előrobbantak a fényes sugarak, mik Hara fele
kezdtek el csapkodni. A lány nem találta vonzónak Harát. A
férfi jóképű és erős volt ugyan, de inkább a fejét használta
volna, mint mérhetetlen erejét, ami sokkal bölcsebb lett
volna egy olyan ellenféllel szemben, aki tulajdonképpen
nincs is itt. Hara nyáladzva ordítozott:
-Elpusztulsz, amiért bántani akartad az asszonyomat!
-Asszonyod? Tehát nem az övé a lány, akkor biztos nem jön
el...-nevetett Kaguya.
-Az a taknyos kölyök, engedte, hogy ilyne helyzetbe
kerülj?-kiáltott fel Hara-Ha az én asszonyom lennél, nem
kellene ilyenekkel foglakoznod. Nem kellene főznöd, se
takarítanod!-üvöltözte lovagiasan a szellem.
Ayame mosolyogni kezdett, mintha hajladozni kezdett volna a
csábító ajánlat fele, de Hara agyatlan izomkolosszus révén
folytatta hősies beszédét, miközben továbbra is ugrált az
ostorként tekergő karok elől, mi a lány vörösödő arcára
fagyasztotta a sugárzó mosolyt:
-Semmi dolgod se lenne, sak sok kis kölyöknek életet adni.
Ayame szemei kigúbbadtak erre a mondatra, de ezt Hara nem
vette észre, s folytatta nevetve csábító, ellenálhatatlan
szavait a lány fele:
-Te lennél a falka királynője, a falkámé, mit együtt
csinálnánk. Minden hímet Harának hívnánk és minden nőstényt
Ayaménak. Ugye milyen pompás ötlet? De több fiút szüljél,
mint lányt. Kell az erő a többi falka ellen.
Kaguya kissé sértődött képpel, feszülten figyelte a
fénycsóvák elől menekülő szellemet, mintha elvették volna
tőle a főszerepet. Hirtelen Kaguya újabb fénycsápot lövelt
ki, ezúttal Ayame felé. Hara arca eltorzult, lábai
autómatikusan megfeszültek és elrugaszkodtak a földtől. A
lány elé vetette magát. Hara teste megrázkódott, végtagjai
körül tekeregve sziszegett a maró fényvihar, mi a földre
terítette. Hara húsa füstölögni kezdett, mi gomolyogva
szállt fel, miközben eszméletét vesztve Ayame elé esett.
Kaguya nevetett:
-Olyan kiszámítható voltál. Miért is akarnám bántani a
jövendőbeli testemet?
A tennyo a magasba pillantott. Felragyogott a hold, mint egy
kinyílt, szikrázó szem. Ayame sikítozni kezdett. A testét
körbefonó gyökértenger elindult a tükör fele. A lány remegő,
könyörgő szemeivel belebámult Kaguya ében pupillájába,
miközben a tennyo kinyitotta száját, miből a szavak mellett
valami fekete, hullámzó sötétség is elősziszegett:
-Eljött az idő.
Ayame becsukta a szemeit. Hirtelen furcsa verset hozott a szél:
-Hegyek, tengerek
határtalan útjait
bejártam végig,
és e kőcsésze miatt
véres könnyeim hulltak.
Kaguya szemei felvillantak. Ajkai mögé visszaömlött a
sötétség, az helyett vers hagyta el száját:
-Lenne legalább
egy harmatcseppnyi fénye –
akkor elhinném.
Ugyan mit kerestél te
a ködös Ogura hegyen ?
Kouga lépett elő. Ayame szemei ragyogni kezdtek:
-Kouga?
A fiú mindent átgondolt. Először is dicsérni kezdte azt a
nagy tudású bölcset, akihez elment, hogy megtudakolja,
hogyan győzhetné le Kaguyát. A tennyonak számtalan kérője
volt a múltban, bozonyosra vette, hogy nem tudja megállni
azt, hogy ne válaszoljon verseire. Míg e versek elterelik
Kaguya figyelmét Ayaméról, addig szemeivel megkeresi a
közelbe fúródott ékkövet. Ha megtalálná és elvinné innen,
Kaguya újra legyengülne és újra álomba zuhanna, hisz a szent
ékkő egy darabja ébresztette fel. Nem tudja elpusztítani, de
még túl járhat az eszén. Egy pillanatra az eszméletlen
Harára tekintett. Az ész erejével kell legyőznie Kaguyát. A
nő szemeire langy köd borult, mintha nem is tudta volna,
hogy kivel beszél. Fejét oldalra billentette, várva a
következő verset. Kouga arcán forró verejték csorgott alá,
miközben szavakat formált nyelve:
-Magam törtem e
drágakövekkel ékes
gyönyörű ágat,
meghaltam volna inkább,
semhogy nélküle jöjjek.
Kaguya megbabonázva válaszolt:
-Téged hallgatván
egyre azon tűnődtem:
valódit látok?
De bizony nem ékkövek
ezek, csak szóvirágok.
Kouga szemei kétségbeesetten szelték át a területet. Hol
lehet az ékkő? Meddig tud még Kaguyával játszani? Bár itt
lenne Kagome...A fiú tudta, nem pihenhet, nem akadhatnak meg
benne a szavak, mert akkor mattot kap. Még megnyerheti ezt a
játszmát. Míg megbabonázva tartja a nőt a versekkel, van
esélye. Kouga folytatta a verset, amit Kaguya egykori kérője
szavalt:
-Ím ez a bunda
mérhetelen szerelmem
lángján sem ég el.
Ruhám ujja megszikkadt –
magamra öltöm még ma.
Ekkor megpillantotta a fiú az ékkövet. Kaguya tükrének
keretjébe volt beágyazódva. Jó ég, hogy fog oda eljutni?
Közben a tennyo ártatlan szavakkal válaszolt a versre:
-Ha tudtam volna,
hogy a láng elemészti,
dehogy aggódom!
Tűztől tisztes távolban
tartva szemléltem volna.
Kouga tett egy lépést. Hangja remegett, de nem akadt meg,
miközben rámeredt Ayaméra:
-Haza vánszorgó
utamon meg-megállva
visszarévedek,
mert hiába hívattam,
nem jöttél, te Kaguya hime.
Kouga viszonozta a lány mosolyát, ami hirtelen az arcára
fagyott. Újra Kaguyára meredt. Saját, sápadt arcát látta meg
a villogó pupillában:
-Ügyes...-mosolygott gonoszul, dicsérően a nő.-De elrontottad!
Kouga hirtelen elrugaszkodott a földtől. A tükörből
fenyegető fényvihar szikrázott a fiú fele, de ő ügyesen
kitért a csóvák elől. Kouga sebesen vágtatott, miközben
kinyújtotta karmait. Ayame máris szabad volt. Kaguya szeme
fehér lett, amint dühtől szikrázó pupillája szinte
belebámult saját testébe, amint méregtől ében tekintetét a
feléje közeledő szellemre szegezte:
-Nem állítasz meg!!!!!!!!
A tennyo hosszú haja elborította az egész tükröt, miközben
ajkai fenyegető grimaszba torzultak. A tükör vibrálni
kezdett. Kaguya sziszegett:
-Végzek veled!!!!!
Kouga kitárta kezét a tükör keretje fele. Kaguya szeme
ragyogni kezdett, haja vadul arcába csapott. Ayame
kétségbeesetten felsikoltott:
-KOUGA!!!!!!!!!
A tükörből mindent elöntő fényvihar tört elő. Még
meglehetett pillantani, amint Ayame átöleli a fiút, ki
beleugorva a fénybe mosolygova farkasszemet néz a vibráló
szemű tennyoval:
-Ég veled!
A fényvihar elborította a területet, majd hirtelen kialudt...
|