Világomból egy másikba...1. fejezet
Chikyo 2006.04.11. 21:58
Egy újabb ficem, remélem tetszik...1.fejezete
Világomból egy másikba...
1. fejezet Ismerkedés
Otthon ültem és éppen a házifeladatomon gondolkodtam, mikor egy férfi hang megszólalt a fejemben:
"Számolje el 10ig csukott szemmel és mond ki a szót!"
Magam sem tudom miért, de engedelmeskedtem neki..
- 1...2...3...4...5...6...7...8...9...10... - nem volt sok időm gondolkozni, kimondtam az első szót, ami eszembejutott - Fekszik!
Vakító fény vette körül a testemet és én elájultam...Az utolsó dolog amire emlékeztem, az az volt, hogy felemelkedem.
Másnap reggel...
Vakító fényességre és a madarak énekére keltem fel...alig hittem el amit láttam...A középkori japánban voltam!
Felkeltem, elő akartam venni a zsebemből a minitükrömet, amit mindig is magamnálhordok, de nem találtam. Lenéztem zsebemre és elámultam. Nem a farmernadrágom volt rajtam,
hanem egy olyan nadrág mint Kikyonak van, csak kékben. A felsőm is valami olyasmi volt, csak a kezemnél csak a könyökömig ért, de ez is kék színű volt. Oldalamon volt egy kard, ostor, tőr és egy colostokhoz hasonló
fa tárgy...Hajam mikor szemembe hullott méginkább elámultam. koromfekete hajam volt, benne vörös csíkokkal a megszokott barna színű helyett.
"Na, már máshogy is nézek ki...Vajon a szemem milyen színű lehet? nem! Egyenlőre azt kell kitalálnonm, hogy hogy kerültem ide!" - de nem volt időm tovább gondolkodni, mert megjelent az égen egy ló, a hátán egy fiúval.
- Nocsak! Kihez van szerencsém? - kérdezdte egy mosollyal az arcán.
- Hakudoshi! - kiáltottam, de eszembe jutott, hogy kár volt mert nem tudhatja meg, hogy honnan jöttem.
- Óh! Ilyen híres lennék, vagy honnan tudod a nevem? - kérdezdte, de hallgattam. - Válaszolj! - ordított rám és felémcsapott.
Az ezüstös zöld színű sugár egyre közelebb ért hozzám, mikor elővettem a colostokos fát. Magam sem tudtam miért, de "Z" alakba hajlítottam és ekkor egy pajzs jelent meg körülöttem, majd elővettem ostoromat, ami eléggé rövid volt.
"Hogy lehet ez? Ez a halandó felfogta a támadásom egy pajzsal? Ki ez a lány?"
A fát visszatettem az oldalamra az ostorral pedig csattintottam egyet feléjük és az ostoromból egy nagy tűzgolyó kezdett el feléjük szállni. Hakudoshi felhúzott egy pajzsot, de hiába...a tűzgolyóm átütötte a bajzsukat és felrobbantotta őket.
Mikőzben estek lefelé, 6 ékkőszilánkjuk is esett lefelé. Gyorsan odaszaladtam és elkaptam őket.
"Jól van...azt hiszem kezdek tisztábalenni az erőmmel. De, miért kerültem ide?" kérdeztem magamba és ekkor választ kaptam.
"Azért vagy itt, hogy segítsd a jót, mert különben a gonosz felemészti." mondta megint ugyanaz a férfi hang a fejemben.
"Ön kicsoda? És miért hozott át?" kérdeztem a férfitól.
"Hah! tudod, hogy ki vagyok és te vagy az eggyettlen olyan ember akiben végigmehet a dimenzióáthaladáson a változás. a ruhád, külsőd, erőd és a fegyverek."
"I...Inutashio? De...de!"
"Semmi de! Most jönnnek a fiamék. Velük kell utaznod, de nem lehetsz ugy kapcsolatba senkivel, mert megváltoztatod a jöődet és az övékét is..."
"Várj..." mondtam, de a hang már nem válaszolt.
Elnéztem jobbra. Inuyasháék. Ahogy megláttam őket elmosolyodtam. Mikor közelebb értek, Kagome azt mondta.
- Inuyasha! Ennél a lánynál vannak az ékkőszilánkok.
- Keh! Magadtól átadhatod, különben... - itt a szavábavágtam.
- Heh! Te? Engem? Ne nevettess! Hakudoshit és Enteit se tudtad legyőzni, de én igen. - mondtam és a hátam mögé mutattam.
A többiek nem hittek a szemüknek. Entei kettévágva, hakudoshi, meg 4 darabban feküdt holtan.
- Hogy győzted le őket? Mind1, mert én simán letudlak győzni, akár megölted őket, akár nem! - mondta Inuyasha és felém indult.
Elővetem a fa botom és a szokásos "Z" -t formáltam vele és megjelent egy erőtér körülöttem.v
- Keh! Ez sima ügy lesz! - mondta és a tessagiat pirosra változtatta.
Ekkor nagyot ásítottam.
- Tudod, hogy mennyire uncsi vagy? - kérdezdtem és elővettem a tőröm és belevágtam a levegőbe.
Egy fényes csík keletkezett ott és én belenyúltam és előhúztam egy sötétkék dobozos Pall Mall-t és öngyujtót és rágyujtottam. A többiek nem tudták, hogy mit csinálok, de Kagome nagy szemekkel nézett.
- Az nem lehet, hogy te is a j... - itt a szavába vágtam.
- De igen! A jövőből jöttem és egy másik dimenzióból is. - válaszoltam és erre mindenki elámult.
- Te...a jövőből jöttél? De akkor miért vagy itt? - kérdezdte Miroku.
Ekkor leeresztettem a pajzsot és azt mondtam.
- Egy bizonyos személy ennek a dimenziónak a múltjából azért küldött vissza, mert ha nem jövök ide, akkor mindegyikőtök meghal.
- Keh! Miért higgyek neked? - kérdezdte Inu, de Kagome mérgesen rákiáltott.
- Inuyasha! Nem érted meg, hogy ő nem is idevalósi, akkor meg miért nem hiszel neki? Fekszik!
- Nyugalom Kagome! - szólaltam meg, de ekkor Miroku előttem termett és megfogta a kezem.
Én, mielőtt ő bármit is mondhatott volna, jól arcon csaptam és halkan megszólaltam.
- Nem.
Erre mindenki elámult, Miroku erre megkérdezdte.
- Mi nem?
- Nem leszek a gyermekeid anyja Miroku! Megértetted! És ha mégegyszer hozzámérsz, akkor nem éled túl az ütésemet! - fenyegettem.
- Őőő...Elnézést, de honnan tudod a nevünket, ha még nem is mondtuk és téged hogyhívnak? - Kérdezdte Sango.
- Hopp! Na, most lebuktam! Na jól van...Én 2006-ból jöttem, mint Kagome, de én egy olyan világból ahol titeket a tv-ben adnak, mint mese.
Kagome szemei óriásra nyíltak.
- A tv-ben szerepelünk...meseként? - kérdezdte.
- Ja! Még a gondolatotokat is hallottuk. Meg mindent. Szóval értitek. - mondtam és a reakciójukon nagyot nevettem.
Mindenki tök vörös lett kivéve Shippot és Kirarát.
- most mi van? Mi van? - kérdezdte Shippo, én megsimogattam a fejét.
Ő felnézett rám és az anyukájára emlékeztettem. Könnyek gyültek a szemében.
"Anya!" - gondolta.
- Jaj! Mivel bántottalak meg? - kérdezdte és szomorúan néztem rá.
Gyorsan megtörölte a szemét.
- Semmi bajom. Any...vagyis...hogy hívnak?
- Hát...a rendes nevem Sipos Márta, de mikor kitöltöttem egy japán név tesztesem izét, akkor az jött ki, hogy a nevem: Ishimaru Miharu, de én is kitaláltam magamnak egy nevet: Chikyo. mind1, hogy hogy hívtok, de én az utobbit jobban szeretem. - mondtam mosolyogva és visszamosolyogtak rám.
Csodállatos módon Inuyasha is.
- Nem akarsz egy próba harcra kiállni ellenem? Csak azt a pajzsos izét ne használd...Légyszi. - mondta nehezen ki, amin mindannyian nagyot ámultunk.
- Ezt hogy csináltad Chikyo? - kérdezdte Kagome.
- Eddig még semmit se kért így. - mondta Miroku.
- Igen! Még Kagométől sem hallottam, hogy mondtam volna neki. - mondta Sango.
- Tudjátok, én otthon is a legrosszabb gyereket is képes vagyok legyengíteni, a szomorút megvígasztalni. - mondtam, de hirtelennyében megváltozott az arckifejezésem.
Mérges, szomorú és közömbös képem volt. Mindenki csodálkozva nézett rám.
- Tudjátok, nem mindig vagyok ilyen...Néha átmegyek a verekedős, beszólós, magyarázós, vagyis a keményebb énembe. - mondtam és elővettem megint a tőrömet és megint ugyanazt húztam ki a fényes csíkjából, amit az előbb.
Kagome csak nézett.
- Bocsi, de nem vagy egy kicsit túl fiatal ehhez? - kérdezdte és rámutatott a cigire a kezemben.
- Tudod, szüleim megengedik én meg már vagyok annyira érett. - mondtam és eltettem a dobozt a zsebembe.
- Hány éves vagy egyébként? - kérdezdte Inuyasha.
- Meg fogtok lepődni, de csak 14. - mondtam.
Mindenki dobott egy hátast.
- Valami rosszat mondtam? - kérdezdtem és kérdőn néztem rájuk.
- Őőőőő...őőőő - Miroku nem tudott megszólalni.
- Őőő...őőőőőő - Ugyanígy Sango.
- Keh! Te biztos, hogy nem vagy annyi! minimum 20 évesnek nézel ki és a modorod is olyan. - mondta Inu, én erre elszomorodtam és felálltam.
- Kössz! - mondtam szomorúan és megfordultam.
- mi rosszat mondtam? - kérdezdte tőlem ingerülten.
- Nem a te hibád. Nem tudhattad... - kezdtem, de elhallgattam.
- Mit nem tudhatott? - kérdezte aggódva Miroku, Kagome, Sango és Shippo.
- Miauuu? - így Kirara.
- Tudjátok, sokan néznek többnek otthon is, és ebből vannak a kisebb-nagyobb incidenseim. Pl.: azt hiszi már elmúltam 18 és berángat a kocsiba, meg ilyenek...Gondolom, te tudod Kagome, hogy ez mit jelent... - Kagome szomorú arckifejezéssel csak bólintott egyet - Akkor légyszi, ha akarják mond el nekik, mert én elmegyek megkeresek valakit.
Mondtam, majd lassan elsétáltam.
- Nem lesz szegénynek baja? - kérdezdte Sango.
- Már is aggódsz érte? Na jól van...Én beszélek, mikor én is aggódom. - így Miroku.
- Shippo?
- Igen Kagome?
- Elmennél egy kicsit, mert gondolom a többiek szeretnék tudni, hogy mit akart mondani Chikyo és te ehhez még túl kicsi vagy.
- Hmmm!! Én mindenhez túl kicsi vagyok! De rendben! De csak azért mert te kérdted!
Egy pár perc múlva, mikor Shippo már eléggé távol került...
- Szóval, Chikyo azt akarta mondani, hogy náluk a férfiak idősebbnek nézik és egy buliban elcsábítják és szeretkeznek vele, talán még meg is erőszakolják vagy mégrosszabb...megkínozzák. Láttátok a kezén azokat a karcolásokat? Azok biztosan olyan sebek, amiket akkor szerzett. - mondta végig Kagome.
|