3. fejezet
Chikyo 2006.05.08. 21:45
3. fejezet Naraku legyőzése
- Hogy merted, áthozni? És ráadásul még irányítottad is! Most meghalsz! - ordítottam és elindultam felé.
- Tsz! - mondta Naraku.
Már majden elértem, mikor egy mérges csápjával keresztülszúrt majd visszahúzta a csápját. A földre rogytam. Inuyasháék, akik eddig Kikyoval harcoltak, most ránk figyeltek, majd Kagome kilőtte a nyilát, Sango pedig elhalyította a csonttörőt. Gyorsan odajöttek elém.
- Chikyo! Jól vagy? - kérdezdte Inuyasha, míg a többiek mellettem voltak és fogtak.
- Kutya...bajom. - mondtam, majd hullámokat kezdtem rajzolni a levegőbe és fel csendült egy zene: Pakito - Living on video...
Elkezdtem világítani egy kicsit és a többiek is, majd elkezdtem táncolni, de olyan gyönyörűen és jól rá, hogy ekkor még piros színűen is világítottam néha.
- Mi történik velünk? - kérdezdte Miroku.
- Kezdem jobban érezni magam. - mondta Inu.
Naraku elkezdett nevetni.
- Te lány, azt hiszed, hogyha felgyógyítod őket akkor le tudtok győzni? Csak neked lenne esélyed, de te megsebesültél. A mérgemet, meg nem lehet az emberi szervezetből eltávolítani. - nevetett Naraku.
- Azt hiszed Naraku? - kérdezdte valaki az égből.
Mindenki felnézett.
- Kagura! Ne merészeld! - mondta Naraku.
- Óh! Dehogynem! - mondta, majd mellettem ért földet. - Mostmár hagyd abba.
Én abba hagytam, ő odanyújtott nekem egy virágot.
- Szagold meg és edd meg. Eltávolítja a mérget. - mondta mosolyogva.
Megcsináltam azt amit mondott, de nem hatott, inkább rosszabbodott az állapotom.
- Ez hogy lehet? - kérdezdte Kagura.
- Szóval mégiscsak az ő oldalán állsz, hogy nem akarod, hogy meggyógyuljon, sőt még mérget is adsz neki. - mondta Sango és éppen dobta volna a csont törőt, de elkezdtem megint világítani, csak most vakítóan fehéren, majd mikor elhalványodott a fény, nem az én testemben voltam.
Arany színű hajam volt, kék szemem, homlokomon egy kék kör, arcomon 2-2 db méregcsík, ez rózsaszín színű volt. A ruhám hófehér színű volt.
- Ez Chikyo? Ez ő? - jött ki Shippo a bokorból.
- Shippo mennyél vissza! Veszéjes itt! - mondta Miroku.
- De én maradni akarok. Én nekem erőt csinált a fény. Érzem, hogy erősebb vagyok. - mondta Shippos és ekkor előtte megjelent az a vágás, amit én szoktam csinálni a tőrömmel.
Halkan megszólaltam.
- Nyúj bele, és vedd ki... - mondtam és utánna elindultam Naraku felé.
Shippo belenyúlt és mikor kíhúzta azt amit mondtam, mindenki elámult. Az ostorom volt Shippo kezében.
- Ez az enyém? - kérdete meghatottan.
Nem álltam meg, csak lassan bólintottam. Shippo ki akarta próbálni, hogy milyen erős és megcélozta Narakut. A tűzgolyó elindult felé és elérte. A fele teste lerobbant.
- Tsz! Te kis vakarcs! - kiáltotta Naraku és egy csapást indított el felé.
Én gyorsan, a másodperc töredéke alatt a csapás elé álltam és mikor az odaért, pajzs nélkül 5 másik írányba idult el. Naraku megilyedt.
"Olyan ismerős ez a lány! Volt még egy személy, aki ilyen erőkkel bírt, de...de nem lehet, hogy a reinkarnációja? Csak ez az egyetlen magyarázat arra is, ahogy kinéz. Nagyon hasonlít Michoyi(Michoji) úrnőhöz. Azt mondták, hogy az istenek küldték a földre."
- Inuyasha, Kagome! - szólalt meg Miroku. - Szerintetek ő még mindig Chikyo?
A 2 említett odarohat.
- Persze, hogy ő az! - mondta Inu.
- szerintem is. Nézz bele a szemébe. Látod azt a szomorúságot és egyben boldogságot benne? - kérdete Kagome.
- Tényleg! - mondta Sango.
- Sango, Miroku. Elmennétek Kaede anyóér? Van egy olyan érzésem, hogy mikor vége van a harcnak Chikyonak szüksége lesz rá.
- Indulunk! - válaszolták egyszerre és elindultak.
- Ostobák! Most még kevesebben vagytok! - mondta Naraku.
- Lehet, de nem az számít. Egyszer, egy banditával harcoltam. Akkora ellenfelem még nem volt. Azt mondta "Nem a számok hozzák, a győzelmet, hanem az emberek szívétől függ." - mondtam és erre Naraku kacaja egyre elhalkult.
- Gondoltam. Rég láttalak...Michoyi. - mondta és elővett egy gyűrűt. - Gondolom ezt most visszakéred. Odaadom, csak, hagyd, hogy elmennyek.
- Na-na-na! Arról szó sem lehet! Azok után, amit velünk tettél. - mondtam és elkezdtem harcolni vele.
Már majdnem győztem mikor a gyűrűt a fejemhez dobta és felvettem eredeti alakomat.
- Fenébe! - mondtam és térdreestem a fájdalomtól, ami visszatért a régi külsőmmel eggyütt.
- Hm-hm-hm...Hahaha! Gondoltam! Ezzel, most egy időre elzártam az erődet! Így meg nem tudsz legyőzni. - nevetett.
- Kagome, Inuyasha...egyszerre kell... - csak ennyit tudtam mondani, mert elájultam.
A hanyou és a miko gyorsan odajöttek.
"Fenébe! Vajon mit egyszerre?" - gondolkodott a hanyou miközben fogott.
"Ezzel mire gondolt...Persze! Egyszerre kell támadnunk!" - jött rá Kagome.
- Inuyasha! Chikyo azt akarta mondani, hogy egyszerre kell támadnunk. - mondta Kagome és felállt és Narakura célzott.
"Tényleg! Okos vagy Kagome!"
- Rendben Naraku, most véged! Most Kagome! Kaze no kizu! - ordított Inu.
- Indulj! - kiáltotta Kagome is és kilőtte a nyilat.
A két támadás fél úton összeforrt és úgy haladtak tovább Naraku felé. Naraku ilyedten állt egyhelyben ameddig a támadás el nem érte. Pont ekkor értek vissza Sangóék Kaedével. Inuyasháék mögött megálltak, majd mert Naraku fényesen elkezdett világítani
és nem bírtak odanézni így elfordultak. Mikor a fényesség elmúlt, Naraku helyén hamu és csontok és a Shiko no Tama maradt, de nem foglalkoztak vele.
|