7. fejezet
Chikyo 2006.05.23. 21:13
Egy újabb ellenség
- Gyere Chikyo. Még sok időnk van, de tanuld meg minél hamarabb. A családod, már nem tudja, hogy hol vagy. - mondta Michoyi, majd megragadta a kezemet. - Koncenrtálj. Képzelj el valami szépet. - mondta nekem.
- Rendben, de minek? - kérdeztem.
- Maj meglátod. Szerintem tetszeni fog. - mondta mosolyogva.
Becsuktam a szemem és elkezdtem koncentrálni meg valami szépre gondoltam: A csálodom is átjön ide és itt élünk. Erre gondoltam, majd éreztem, hogy felemelkedem. Kinyitottam a szememet, de nem akartam elhinni, repültem.
- Most ne ereszd el azt a szép gondolat menetet. Végig erre gondolj. - mondta. - Te csak arra gondolj, amjd én vezetlek. - mondta, majd felgyorsított engem pedig húzott maga mögött.
Egyszercsak olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne minket és ki akartam nyitni a szememet, de nem tudtam. Ekkor a fejemben egy vörös szempárt láttam. Olyan szemet mint amilyen Inuyasháé, mikor átváltozik. Mivel már nem a szépre gondoltam, nem bírtam már repülni.
- Chikyo! Chikyo mi a baj? Nyisd ki a szemedet. Nem ha...Áááá!! - sikította ő is.
Elkezdtünk egyszerre zuhanni.
- Úristen! Nézzétek! - mondta Sango és felfelé mutatott.
- Jaj ne! - sipította Shippo.
- Fennébe! - mondta idegesen a hanyou és elkezdett futni arra, ahova esnénk.
- Kirara! - kiálltotta Sango és elkezdtek felénk repülni.
- Siessetek vagy leesnek! - mondta Kagome.
- Sango! Enyém Chikyo és tied Michoyi! - mondta és azza felugrott és elkapott, majd megfogta Michoyit és Sango felé hajította.
Sango épp hogy csak elkapta a kezét.
- Legalább rendesen céloznál! - mondta Sango.
- Bocs, hogy nem vagyok egy dobóbajnok! - mondta majd a földreért és lefektetett a feljsőjére, de úgy, hogy még maradjon hely Michoyinak is.
Sango leért és hozta éppen oda Michoyit, de ő kezdett eltűnni.
- Inuyasha! Michoyi kezd eltűnni. - mondta, de Inuyasha nyugodtan azt mondta. - Csak mivel elfogyott az ereje nem bírja megtartani magát és visszatér Chikyoba. - mondta Miatta nem aggódok, de annál inkább Chikyoért. A szeme fent akadt és remeg. - mondta majd lefogott, mert jobban elkezdtem rángani.
Kagome, Miroku és Shippo ekkor ért oda.
- Mi baj? - kérdezte Shippo.
- Mintha valamilyen rohama lenne. - mondta Miroku.
- Én...én...hah! - elnézett jobbra - érzem, hogy ékkőszilánk közeledik!
Inuyasha elkezdett szimatolni.
- Ezt a szagot még nem éreztem, de démoni, ne engedjétek le a fegyvereteket! - mondta Inuyasha és felállt, amjd Kagomét a háta mögé tolta. - Itt van!
Ekkor az ég elborult és a távolban egy fekete színű ló jelent meg aminek a sörénye és a ferka jó hosszú volt és a szélben gyönyörűen hullámzott. A hátán egy nő ült. Szeme rubin vörös, haja fekete a kimonója sötét kék volt és nadrágban végződött és annak a végén mind 2 oldalt 2-2 koponya volt és felülről még egy páncél védte. Addig nem állt meg ameddig telljesen előttük nem állt.
- Nocsak-nocsak! Csak nem tért vissza Michoyi? - mondta rám nézve.
- Te meg ki az ördög vagy?! - kérdezték a többiek.
- Hakyu (Hakju). Hogy hogy itt vagy? Azt hittem, hogy halott vagy! - szólaltam meg majd felültem és utánna felálltam.
Egy 2 másodpercre elvesztettem az egyensúlyomat, de aztán sikerült megállnom megint, majd a többiek elé álltam, de Inuyasha meg Mirkuo megfogtak.
- Még nem vagy jól ahhoz, hogy harcolj, majd mi...
- Nem! Ti nem ismeritek őt! - mondtam, majd leráztam magamról a kezüket és lassan, nyugodtan elindultam Hakyu felé. - Nem érdekel, hogy hogyan vagy itt, de most végleg eltűnsz!
Ő csak elmosolyodott.
- Azt hiszed, hogy egy hegyed szellem legyőzhet? Igaz, hogy fél isten vagy, mert 2 szer megvilágosodtál előző életedbe, de nem vagy teljesen az. Pedig azt hittem, hogy egy hanyounál nem lehet szánalmasabb lény, de ezek szerint van. - mondta, majd én hátranéztem a többiekre.
Mindenki döbbenten és kérdőn nézett rám. Én visszafordultam.
- Szegény anyád...Ha tudta volna, hogy mit vállal, de mostmár késő. Hiszen már meghalt 102 éve, vagy nem?
- Anyámat hagyd ki ebből, neked hozzá semmi közöd! - órdítottam.
- Dehogynem! Ideje beismerned, hogy akármennyire is gyűlöllek titeket, közös vérből származunk.
- Nem! Te nam vagy a családom része. Csak azért megölted anyát, mert egy hanyouval összeházasodott és ugyan embernek születtünk, de később negyed szellemek lettünk és te az ördög útját jártad, én meg 2 szer is megvilágosodtam 8 évesen! - órdítottam.
- MI?!! - órdították a többiek.
"Azt gondoltam volna, hogy erős, de hogy mik ki nem derülnek." - gondolta Kagome.
"Fél isten és a testvére pedig akkor fél ördög?" - gondolta Sango.
- Chikyo! Gyere ide de azonnal! Hagyd rám ezt a mocskot! - órdította Inuyasha lehajtott fejjel.
- Inuyasha...? - néztem hátra.
- Senki sem hibáztathatja a másik annyát amilyennek született! Tudod, az én anyámat is állandóan kővel dobálták, akármennyire tisztelték, útálták is, mert egy hanyounak adott életet. - mondta szomorúan.
|