2-3-4. fejezetek
Trisandra 2006.09.17. 19:15
II. fejezet.
Kagomének vissza kellet mennie a világába, mivel rengeteg volt a lemaradása. De persze nagyon hiányzott neki Inuyasha és a többiek. Inuyasha állandóan a Kútnál volt és várta hogy szerelme visszamenjen hozzá, legszívesebben utána ment volna de, nem tehette, mert Kagome metiltotta neki.
Aznap mikor Kagome visszament a középkori japánba, Inuyasha és a többiek a faluban voltak
-Mikor jönn már???- türelmetlenkedett Inyuasha
-Mindjárt itt lesz- nyugtattam Miroku
-Sziasztok- hallatszott a távolból Kagome hangja.
-Na mit mondtam?- mondta fülígérő mosollyal Miroku, de ezt Inuyasha már nem halotta, mert már Kagome felé futott.
-Szia-
-Szia Inuyasha- mondta a lány, majd megcsókolták egymást, de Inyuasha hirtelen felkapta a fejét.
-Mi a baj Inuyasha?- kérdezte aggódva Kagome.
-Naraku… jön.- mondta Inuyasha, majd a kardjához nyúlt.
-Szia Inuyasha, hiányoztam? - kérdzte gúnyos hangon Naraku.
-Nem nagyon, de hogy-hogy egyedül jöttél? - mondta Inuyasha
-Ja, csak egy valamiért jöttem, vagy is inkább valakiért. - eközben Kagomére nézet, amit Inuyasha is észre vett és a lány elé lépet.
-Ha Kagomére céloztál, abból nem eszel. Mert ha hozzá mersz nyúlni, akkor meghalsz.- mondta Inyuasha.
-Ó, én nem rá gondoltam, hanem a magzatára. - mondta Naraku, majd több ezer szellemet szabadított a csapatra. 10 perc után sikerült legyőzniük őket, de Naraku még mindig ott volt és vészesen közelített Kagoméhez, de ekkor Inuyasha kettévágta az újabb bábot.
-Kagome jól vagy?- kérdezte Inuyasha mikor oda fordult szerelméhez.
-Igen jól vagyunk, de te megsebesültél.- mondta aggódva Kagome.
-Nem vészes, de biztos, hogy te jól vagy, minden rendben? - kérdezte Inuyasha
-Igen mondtam minden rendben. - mosolyogta Kagome.
-Apa leszek ezt el, sem hiszem. - majd megölelte a lányt.
-Én sem majd- megcsókolta kedvesét.
-De mit akarhat Naraku a gyereketekkel- csatlakozott be a beszélgetésbe Miroku.
-Nem tudom- mondta Inyuasha.
-De én igen-
-Mit keresel itt Sesshomaru? - mondta Inuyasha
-Csak segíteni szeretnék.- mondta, amin mindenkit megdöbbentet.
III. fejezet
A nagy csendet végül Kagome törte meg.
-Sesshomaru mit akar Naraku a gyerekünktől?-
-Az erejét- mondta nyugodtan
-De neki nem lesz nagy ereje, hisz csak negyedig lesz szellem. - mondta Miroku.
-Ez igaz, de apánk rá is hagyott valamit. -mondta Sesshomaru Inuyashanak.
-Mit?- kérdezte Kagome.
-Hatalmas erőt, bár pontosan még én sem tudom hogy mit, vagy miket, lehet hogy egy hatalmas erő, de lehet több erő, ezt már csak akkor tudjuk, meg ha megszületik, és használja majd azt.- mondta Sesshomaru ridegen- csak azt nem tudom hogy Naraku vajon tudja-e hogy milyen erőt fog kapni.- zárta le.
-Szóval Naraku azért akarta megszerezni őt, hogy majd az erejét ellenünk fordítsa.- mondta Inuyasha
-Valószínű, vagy magába olvasztja.- mondta Sesshomaru.- de ez most nem fontos az a lényeg, hogy míg meg nem születik jobb lenne szerintem, ha Kagomét átvinnéd a világába, ott nagyobb biztonságban van, és utána meg majd megvédjük valahogy.
-Miért segítesz nekünk?- kérdezte Inuyasha.
-1. mert apánknak megígértem hogy segítek nektek. 2. mert Rin is ezt szeretné 3. végül is ő lesz az unokahúgom vagy öcsém. És ha már itt tartunk szeretnék veled kibékülni, rájöttem hogy apánk miért rám hagyta a Tenseigat. Nos mit szólsz?
-Én benne vagyok. Rin nagyon jó hatással van rád.- mondta kis mosollyal mikor kezet fogott bátyjával.- Tényleg hol van most?-
-Egy közeli tónál hagytam őt és Yakent. -mondta- de, gyorsan vidd el Kagomét, mert már megint jön az a szemét Naraku .-és azzal odafordult ahol Narakut érezte.
-Kösz- mondta Inuyasha, majd felkapta Kagomét. És egy gyors búcsú után, már a kúthoz sietek.
-Szia Sesshomaru, csak nem süllyedtél le ezeknek a szánalmas halandóknak a szintjére?- kérdezte gúnyosan Naraku mikor meglátta Sesshomarut, a ,,kis csapatban”.
-Inkább halandókhoz süllyedek le mint hozzád- mondta Sesshomaru, majd támadásba lendült, Ő Narakuval harcolt a többiek pedig több ezer szellemmel amiket Naraku küldöt rájuk. Mikor vége lett a csatának mindenki Kaede falujába ment és ott várták Kagoméékat, még Sesshomaru is oda ment, miután elment Rinért és Yakenért.
Másik világ.
Inuyasha és Kagome megérkeztek. Kagome családja örült hogy Kagomének gyereke lesz. Kagome már a 8. hónapban tartott. Éjszaka volt Inuyasha és Kagome az ágyban feküdtek de egyikük sem aludt.
-Inuyasha-
-Igen? -kérdezte Inuyasha ki most, ránézet kedvesére, aki mellette feküdt.
-Nem engedhetjük majd, hogy Naraku a kicsi közelébe férkőzhessen, mert ha valami baja lesz a picinek én azt nem élem túl-, mondta Kagome könnyes szemekkel.
-Kérlek, ne gondolkozz ilyeneken, mi majd megvédjük én, Sesshomaru és a többiek. Meg persze, majd ha nagyobb lesz, akkor majd lehet, hogy ő véd meg minket.- mondta Inuyasha majd homlokon csókolta Kagomét.
-Szeretlek.-
-Én is szeretlek.-
-Még egy kérdés.- mondta és szerelmére nézet- Mi lesz Kikyoval?-
-Nem tudom, de ígérem, nem hagylak el titeket.- majd látta hogy kedvese rámosolyog. És visszateszi fejét. Pár perc múlva Kagome már aludt, de Inyuasha nem tudott, csak gondolkodott.
,, Ha Naraku elrabolja a kicsit akkor Kagome, biztos beleörül, ahogy én is, de nincs más megoldás abban a világban, kell nevelni őt, mert ha itt engedi szabadjára az erejét, akkor rengetegen megsérülhetnek, vagy meghalhatnak. Nem lesz semmi baj, hisz ott leszek én a barátaink és a bátyám is, és később, ha már nagyobb lesz, akkor ő is meg tudja védeni magát. Nem szabad kételkednem, mert akkor azt Kagome észre veszi és még idegesebb lesz. Azt pedig nem engedhetem.”
-Inuyasha- szakította meg a gondolatait Kagome.
-Mi a baj? Fáj valamid?- kérdezte aggódva Inyuasha.
-Nem, de nézd, rugdos- majd oda tette Inuyasha kezét a hasára.- tiszta apja.
Inuyasha mosolygott.
-Nem fáj?- kérdezte, mikor érezte, hogy gyereke milyen nagyokat rúg.
-Egy kicsit- vallotta be Kagome- de, legalább tudom hogy egészséges.
-Kérsz valamit?- kérdezte.
-Nem- de egy ki gondolkodási idő után megint megszólalt- de mégis, kérek egy kis csoki fagyit.- Inyuasha azonnal lent termett a konyhába, de mire visszaért a fagyival már Kagome aludt. Így leült az ágymellé és megette a fagyit majd még egy ideig, nézte az alvó Kagomét, de végül őt is elnyomta az álom.
1 hónap múlva Kagome egy gyönyörű kislánynak adott életet. Fekete haja volt, nem volta kutya fülei úgy nézet ki, mint egy ember, de a szeme az aranysárga volt. Éppen most értek át a kúton mikor Inyuasha megérezte Sesshomaru illatát.
- Sesshomaru jön, és ha jól érzem mindenki más.- és igaza lett hamarosan már mindenki ott volt és a kicsit nézte.
-Hogy hívják?- kérdezte egy kicsit a háttérben Sesshomaru.
-Rheia- válaszolta Inuyasha.
IV. fejezet.
Eltelt 15 év de Narakuval még csak nem is találkoztak, ami egy kicsit aggasztotta Inuyashát de, nem mutatta ki. Közben kiderült hogy Kouganak és Ayamének is született Rheival egy időben egy fiuk, Kouta, aminek Kagome nagyon örült, mivel így legalább Kouga nem szenvedet, mikor Kagome és Inuyasha összejöttek. Végül sok év után Sango és Miroku is összeházasodtak és születet egy fiuk, Miroku, aki most 10 éves. Rinből már kész nő lett, Kagoménak nagyon sokat segít a háztartásba, ő és Rheia is nagyon jó barátok lettek. Sesshomaru nagyon megszerette unokahúgát és unokaöcsét, mivel Inuyashaéknak születet egy fiúk is, aki most 5 éves és Inuyashanak hívják.
Sesshomaru adott egy kardot Rheinak ami hasonló az övéjéhez, és meg is tanította rá használni, persze Inuyashaval együtt, aminek néha az lett a vége hogy a fiúk egymás ellen kezdtek el harcolni. Rheia rendesen jár iskolába igaz délutánonként gyakorol, de még így is jobb tanuló mint annak idején anyja volt.
Rheia ereje nem mutatkozott de így is, ha szellemek támadták meg őket vagy netán egy másik falut, akkor rendesen megállta a helyét. Ha nagy baj volt át tudott változni félszellemé, ekkor úgy nézet ki, mint Inuyasha csak lányban, de általában emberi alakban küzdött.
Ma egy nyugodt nap volt a gyerekek kint játszottak, Kagome, Sango és Ayame a vacsorát készítették. Inuyasha (nagy), Sesshomaru, Kouga, Kouta és Rheia pedig gyakoroltak. Ám hamarosan egy nyílvessző súrolta Rheia vállát.
-Áu- mondta miközben megáll és abba hagyta a gyakorlást.
-Mi a baj?- kérdezte Inuyasha, de miután meglátta a Kagome előtt becsapódott nyílveszőt, már tudta hogy ki áll a dolgok hátterében. - Kikyo, mit akarsz?- kérdezte Inuyasha az erdőből kilépő Kikyot.
- Amit mindig is akartam, téged megölni, de most hogy így elnézem meg kell ölnöm a lányodat és a fiadat is, mert neked nem lehet mástól gyereked.- ekkor már Kagome is felemelte az íját és Kikyora célzott. de már nem az eredeti helyén állt, hanem a fia előtt, hogy megvédje. Inuyasha pedig a lányuk előtt.
-Szánalmas vagy Inuyasha. Azt hiszed, hogy ezzel megvéded őt. De mindegy akkor előbb téged ölek meg- majd ki is lőtt egy nyilat de az 1 méterrel Inyuasha előtt elporladt.
-Ez meg mi volt?- kérdezte értetlenül Kikyo.
-Tényleg mi volt ez apa?- kérdezte Rheia.
-Azt hiszem te, lehet, hogy ez is a nagyapádtól kapott erők egyike- mondta Inyuasha.
-Ugye azt nem hiszed te kis liba, hogy ezzel megállítasz?- mondta Kikyo majd kilőtt egy nyilat Kagomére, aki visszalőtt a két nyíl egymásnak csapódott. Így semmlegesítette egymást a támadás.
-Kikyo tűnj el most, és akkor életben hagyunk.- mondta Inuyasha aki már a Tessaigat tartotta a kezében támadásra kész.
-Miért Inuyasha, nem akarsz velem jönni a túlvilágba, ahol együtt lehetünk örökre? Hisz megígérted vagy elfelejtetted?- mondta Kikyo.
- Nem, nem felejtettem el, de nekem itt az életem te már a múlt vagy.- mondta Inuyasha miközben Kagomére tekintett.
-Nem érdekel, velem jössz és kész. Engem nem lehet csak úgy helyettesíteni, egy kis libaával.- mondta majd ismét egy, nyílat, szegezet Inuyashanak.
-Hé ne sértegesd az anyámat, mert megbánod.- mondta Rheia majd elindult Kikyo felé.
-Rheia azonnal gyere vissza-, mondta Inuyasha de a lánya nem törődött vele
-Halottam már rólad, és tényleg hasonlítasz anyára mármint külsőleg, mert most hogy így hallgatlak teljesen más, vagy mint anya, mert ő nem tenné ezt.-
-Mit?-
-Amit te teszel most. Tönkre akarsz tenni egy családot, de nem fog sikerülni, amire már te is rájöttél, ugye?- kérdezte magabiztosan Rheia, ekkor már mindenki leengedte a fegyvert, és figyelték az eseményeket. Rheia 1 méterrel Kikyo előtt megállt.
-Azt tudod, hogy te most az én lányom is lehetnél?- kérdezte Kikyo.
-De nem vagyok az, az én anyámat Kagoménak hívják és nem Kikyonak érted?- majd felhúzta az íját és egyenesen Kikyo szívére célzott-, és most tűnj el, ha nem akarsz meghalni.-
-Rendben elmegyek, de még hallatok rólam. - mondta fenyegetően.
-Ha még egyszer meglátlak a családom közelében habozás nélkül megölek. - mondta Rheia.
Mindenki döbbenten figyelte a két nőt.
-Nem hinném, mert akkor már nem élnék- fordult ismét a lányhoz. Ekkor Rheia kilőtte a nyilát és megsebezte Kikyo vállát, ugyan ott, ahol az övé is megsérült.
-Ezt azért kaptad, hogy lássd, nem félek megölni.- mondta a lány majd visszafordult és indult a kunyhó felé Kikyo is megfordult és elment.
Ekkor Kagome és Inuyasha odafutottak a lányhoz.
-Rheia jól vagy? Mutasd a kezed!- mondta Kagome és már a lánya sérülését, nézte, közben Sango már hozta a kötszert és a fertőtlenítőt.
-Máskor ne cselekedj ilyen felelőtlenül, meg is ölhetett volna.- mondta Inuyasha mérgesen nézve lányát.
-De nem így lett.- mondta a lány, akkor egy kicsit fesziszent a fertőtlenítőnek köszönhetően majd folytatta- és egyébként, ha egyszer felhúztam azt a pajzsot másodszorra is sikerült volna.
-De nem biztos, míg nem tudod irányítani légy szíves, ne kísérletez vele, főleg ne akkor mikor valakivel 1 méter távolságban, vagy akivel harcolsz, és fegyvere van.
-Oké, akkor máskor nem teszem ilyen, de ha már itt tartunk nálam is volt fegyver-, mondta mosolyogva.
-Nem is tudom kire ütöt?- mondta kis mosollyal Kagome- de igaz, ami igaz ne íjeszges engem. Rendben? –ekkor körötte be lánya sebét.
-Ígérem-mondta Rheia- na folytatjuk a gyakorlást?
-Arról szó sem lehet, sérült a kezed, inkább pihenj egy kicsit.- mondta határozottan anyja.
-Apa?
-Nem-
-Sesshomaru?-
-Igaza van Kagomének, ennyi gyakorlás mára elég volt.-
-Jól van, feladom, akkor inkább megyek és tanulok.-
|